Tankönyvtám, gyerekirodalom, satöbbbi
<
p> Régen várom az ihletet ahhoz, hogy leüljek és egy hosszabb postban nagyokat
és svungosakat rúgjak a mai magyar könvyvkiadásba. Mivel elhatároztam, hogy
ma még egy szót sem olvasok a világirodalom vizsgámra, ezt meg is teszem.
Reszkess Magyar Könyvkub, reszkess Animus! :)
<
p> Asszem mégis azzal illik kezdeni, hogy ma megjött a tankönyvtámogatás -két
félév egybe, mert a múltkori elmaradt- és sikerült a seggére vernem, ilyen
módon a rinya után elvileg pozitív dolgokat is fogok írni. Egy Neuromá
c és egy Tom Stoppard drámák tulajdonosaként nem lesz nehéz. ;)
<
p> Ami viszont kiakaszt, és most jön a megmondás, hogy a kortárs irodalommal
mit csinál a Könyvklub. Gyakorta előfordul, hogy olvasok egy jó kritikát,
érdekelni kezd a regény és nem lehet sehol megkapni. Legutoljára ez a
Harminchárommal (itt egy kritika) vagy a Világvége Gömörlúconnal (és itt is) esett meg.
Kerestem éjjel és kerestem nappal a két könyvet, vándorútra indultam
miattuk, bolyongtam évekig polcok között, megküzdöttem könyvtárosokkal és
eladókkal, de a könyvet bizony nem találtam sehol. Aztán egy nap, mit ad
Isten, betévedtem a Tóth könyvesboltba Debrecenben és ott volt egy stóccal
ezekből a könyvekből, ráadásul leárazva. Máig nem értem, honnan került elő
ennyi a kis példányszámban kiadott műből - az igazsághoz hozzátartozik,
hogy utána láttam Miskolcon is leárazva - és hogy kinek éri meg ez a
rendszer.
<
p> A másik, amin fel tudom magam húzni, a gyerekirodalom és annak a kiadása.
Egyik hobbim, mert ugye szórakoztató - tudom, tudom, gyerek vagyok-
, meg fontosnak tűnik, mit adunk a kölykök kezébe. Félreértés ne
essék, nem fogok potterezni jobbra-balra, mert a negyedik részig tetszett,
az ötödiknél pedig már azt is éreztem, hogy ez nem gyereknek íródik, mert
nincs az kölyök, aki ezt a tömény sötétséget élvezi. Ráadásul a Pottern
él meg tudom érteni, miért késett ennyit az ötödik kötet. De azt már
nem, hogy az Aramanth-trilógiát miért kell évente egy kötetben
kiadni.
Aki nem olvasta volna, annak sok szeretettel ajánlom. Kellemes hangulatú
meseregény, feszültséggel, sajátos hangulattal. Ráadásul az író képes volt
megtetemteni a regényhez illő kultúrális hátteret, világot, ami nem
mindenkinek sikerül. Persze értem én, hogy egyszer van karácsony évente, de
könyörgöm, ha csak egyszer kap könyvet az a gyerek, akkor baj van. Ha pedig
a kiadó is ezt feltételezi… na hagyjuk
A gyerekkönyvipar másik nagy trógersége a potterklónok eszméletlen tömege.
Isten látja lelkem, beleolvastam valami Bradley, a szerencse fiába
-könnyű, akinek négy kiskorú unokaöccse van :) - de
borzalmas volt. Kis oldalra nagy betűkkel szedett rohadt rossz novella. Ut
ána megnéztem még valamit abból a sorozatból, de még rosszabb. És mikor
legutoljára nagyobb könyvesboltban jártam, kénytelen voltam szembesülni
azzal, hogy a széria újabb 7-8 könyvvel folytatódott. Mert ugye mindent
folytatni kell. Szegény Böszörményi Gézát is ez kapta el, pedig a Gergő
és az álomfogók nagyon jó volt, a második résszel szemben már vannak
fenntartásaim.
Na kifüstölögtem magam. Megyek inkább Rosencrantzot olvasni. :)