Tankönyvtám, gyerekirodalom, satöbbbi

<

p> Régen várom az ihletet ahhoz, hogy leüljek és egy hosszabb postban nagyokat

és svungosakat rúgjak a mai magyar könvyvkiadásba. Mivel elhatároztam, hogy

ma még egy szót sem olvasok a világirodalom vizsgámra, ezt meg is teszem.

Reszkess Magyar Könyvkub, reszkess Animus! :)

<

p> Asszem mégis azzal illik kezdeni, hogy ma megjött a tankönyvtámogatás -két

félév egybe, mert a múltkori elmaradt- és sikerült a seggére vernem, ilyen

módon a rinya után elvileg pozitív dolgokat is fogok írni. Egy Neuromá

c és egy Tom Stoppard drámák tulajdonosaként nem lesz nehéz. ;)

<

p> Ami viszont kiakaszt, és most jön a megmondás, hogy a kortárs irodalommal

mit csinál a Könyvklub. Gyakorta előfordul, hogy olvasok egy jó kritikát,

érdekelni kezd a regény és nem lehet sehol megkapni. Legutoljára ez a

Harminchárommal (itt egy kritika) vagy a Világvége Gömörlúconnal (és itt is) esett meg.

Kerestem éjjel és kerestem nappal a két könyvet, vándorútra indultam

miattuk, bolyongtam évekig polcok között, megküzdöttem könyvtárosokkal és

eladókkal, de a könyvet bizony nem találtam sehol. Aztán egy nap, mit ad

Isten, betévedtem a Tóth könyvesboltba Debrecenben és ott volt egy stóccal

ezekből a könyvekből, ráadásul leárazva. Máig nem értem, honnan került elő

ennyi a kis példányszámban kiadott műből - az igazsághoz hozzátartozik,

hogy utána láttam Miskolcon is leárazva - és hogy kinek éri meg ez a

rendszer.

<

p> A másik, amin fel tudom magam húzni, a gyerekirodalom és annak a kiadása.

Egyik hobbim, mert ugye szórakoztató - tudom, tudom, gyerek vagyok-

, meg fontosnak tűnik, mit adunk a kölykök kezébe. Félreértés ne

essék, nem fogok potterezni jobbra-balra, mert a negyedik részig tetszett,

az ötödiknél pedig már azt is éreztem, hogy ez nem gyereknek íródik, mert

nincs az kölyök, aki ezt a tömény sötétséget élvezi. Ráadásul a Pottern

él meg tudom érteni, miért késett ennyit az ötödik kötet. De azt már

nem, hogy az Aramanth-trilógiát miért kell évente egy kötetben

kiadni.
Aki nem olvasta volna, annak sok szeretettel ajánlom. Kellemes hangulatú

meseregény, feszültséggel, sajátos hangulattal. Ráadásul az író képes volt

megtetemteni a regényhez illő kultúrális hátteret, világot, ami nem

mindenkinek sikerül. Persze értem én, hogy egyszer van karácsony évente, de

könyörgöm, ha csak egyszer kap könyvet az a gyerek, akkor baj van. Ha pedig

a kiadó is ezt feltételezi… na hagyjuk
A gyerekkönyvipar másik nagy trógersége a potterklónok eszméletlen tömege.

Isten látja lelkem, beleolvastam valami Bradley, a szerencse fiába

-könnyű, akinek négy kiskorú unokaöccse van :) - de

borzalmas volt. Kis oldalra nagy betűkkel szedett rohadt rossz novella. Ut

ána megnéztem még valamit abból a sorozatból, de még rosszabb. És mikor

legutoljára nagyobb könyvesboltban jártam, kénytelen voltam szembesülni

azzal, hogy a széria újabb 7-8 könyvvel folytatódott. Mert ugye mindent

folytatni kell. Szegény Böszörményi Gézát is ez kapta el, pedig a Gergő

és az álomfogók nagyon jó volt, a második résszel szemben már vannak

fenntartásaim.
Na kifüstölögtem magam. Megyek inkább Rosencrantzot olvasni. :)