Főkúl

<

p> Besimerem, én vagyok a hibás. Ha egyszer tudom, hogy másnap reggel hétkor vezetnem kell, akkor nem beszélgetek hajnali háromig. Egyrészt. Másrészt viszont fent volt mindenki, aki számít (no persze nem mind addig, amíg én :)) és jó volt. Ennek az egész ügynek az lett a vége, hogy hat harmickor, mikor Öccs felpiszkált, egyáltalán nem éreztem magam úgy mint egy ~. Sőt, úgy éreztem magam, mint a mosott szar. Nyusziszemek, stb. De hősiesen - láttam a Superman 1-2-3-mat (meg a Lotus 1-2-3-mat is) annak idején - felkeltem, és kinéztem az ablakon. Na ekkor éreztem másodszor méltánytalannak, hogy fel kell kelni. Nem ér - gondoltam hangosan. Tovább nem spirázva, mekkora jó arc vagyok, rövidre zárom. Elvittem a kis családot iskolába. Az első jobbkezes kereszteződésben ráébredtem, keveset GTA-ztam az utóbbi időben, illetve álmosan nem lehet agresszívnak lenni. Túléltem, sebaj. Bár az zavart, mikor a köcsög taxis jobbról megelőzbe bemászott elém… Hazafelé összefutottam a volt oktatómmal, integetés, visszaintegetés. Ő is a tudatába került, hogy most már ~ vagyok. Bár ha látta az arcomat is, akkor csak annak, hogy álmos. Hazagurulás rutinból, Hobó elnémítása és végül összefutás Általánosiskolai Ismerőssel. Mivel helyben tanul, nincs nekije szünet. De ami sokkal csúnyább, van reggel nyolcas órája hétfőn és be is jár. Aszem benne is lejátszódott az őrségváltás, ahogy látott bezomnizni a házba. Már tudja, kinek van jó dolga.