Ma sikerrel füvesnek nézett minket egy kellemes középorú társaság a sörkertben. Pedig csak megkínáltam a srácokat Drummal, mert csak jobb, mint a tigrisszofi. Már a másodikat sodortam, mikor rámszólt Dév, hogy igencsak végigmértek a másik asztalnál. Erre reagálva, polgárilag engedetlen módon körbeadtuk az utolsó szálat. Meg nevettünk. Bár ez utóbbit nem kellett játszani. Végülis nem sírni megyünk a kocsmába.
<
p> Apropó kocsma. Mocskos drága hely ez a sörkert, de legalább tudják, hogy a vörös fröccs szódával készül. Igen. Olyan világban élünk, ahol ez már eredmény.