Eddig nem voltam profi vonatozó, mert Débé felé némileg gyorsabb és olcsóbb a busz - persze a vonat szebb helyen halad, kényelmesebb, de Rakamaz táján már sikíthatnékom van a legyen már vége, érjek haza érzéstől - de most nyíregyi hallgatóként mindent bepótolok. Heti négy vonatúttal talán behozom a régebben közlekedő arcokat is. :)
Például csak így élemedett korúan ébredtem rá arra is, hogy a vasút olyan mint a metró, nem szabad eldobni a jegyet a vonatról leszállva, hanem őrizgetni kell, mert bármikor megállíthat egy szigorú tekintetű perzekútor. Ma négy vagy öt ilyen kerberosz szűrte a tömeget a nyíregyi aluljáróban. Keménység van.
Meg elsőosztály. Vagy másfeledik. Ilyenen jöttem haza, lefokozott, ejtőernyőselvtárs elsőosztályú kocsiban. Romantikus régi idők mávja fíling, kényelmes ülés, három egy sorban 2+1 elrendezésben. A vécében elfér az ember gyereke, csak a plafon alacsony. Elgondolkodtató az valódi első osztály megvizitálása egyszer.
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok