Kultúr

Most, hogy harmadszor is megtaláltam az origó galériát, belinkelem jól. Ha már ennyire akarja. :)
Leslie Hajdú ‘56-os képei
Kor-képek 1945-47
Ezt a kettőt azért, mert mindig elgondolkodtat, milyen fényképészi bátorság kell ahhoz, hogy az ember akkor is élességet állítson, akkor is fényképeken gondolkozzon, míg körülötte lőnek, és milyen szem kell a “történelmi” pillanatok felismeréséhez. Különben Roberto Capa - szintén magyar, ne feledjük - axiómája jut eszembe a képekről, mely szerint ha nem jók a képeid, nem vagy elég közel. Ő elég közel volt, az utolsó pillanatban túl közel is.
Edit: Olvasgatom a Magyar fotográfusok album képaláírásait. Capával kapcsolatban szinte szó szerint ugyanazt írják. Nehéz sokszínűen kommunikálni, ha egy haditudósító aknára lép.

Végezetül pedig egy fotó 2002-ből. Rajta két erős fiatalember, könyökölnek egy deszkán és néznek a távolba, ki a képből. Lehet Athén felé.