Valami bevezető előadáson hallottam az újságot, hogy felmérték, mi a legnépszerűbb magyar vers. Hogy hogy nem, a végeredmény állítólagice Kosztolányi Hajnali részegség-e lett. Nem valami Pötőfi, nem Arany, nem József Attila. (Pedig ugye mindegyik respektus erősen. Igaz Petőfi csak az Úti levelek miatt ;)) Elkezdtem hát értelmes érveket keresni, miért is Kosztolányi lehet a befutó. És miért a Hajnali részegség. És végül rájöttem. Mert ismerős érzés. A legtöbb irodalmat olvasó ember sosem volt erős, mint Toldi, sosem égett láng a lelkében, mint Petőfinek, viszont mindenki volt már szobaforgatós részeg egy tisztességes házibuli után. Ez is megmagyarázódott hát… ;)
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok