Ráismerés

Sikerrel vettem az első nyíregyházi napomat, csak épp a belem lóg ki a félnapos rohangálás (nap eleje, nap vége) és a másik fél napos üddögélés (nap közepe, első konzultációk) után. Ráadásul holnap kezdem ugyanezt előről, annyi különbséggel, hogy már ismerek egy-két arcot, meg tudom melyik busszal kell menni. (apropó eljött az idő, mikor egyszerre három városban van havibérletem) Különben a főiskola - mindig egyetemet akarok ám írni a megszokás okán - kellemes. Igaz, hogy első napra ütközést szerveztek - tájékoztató (“az informatikus kolegák megmutatják”) vs. első konzultáció a város másik csücskében. Különben az utóbbi volt az izgalmasabb. Például megtudtam az egyik elektronikus médiában dolgozó évfolyamtársnőtől, hogy a neptun csak win xp-n megy. :) Na ennyit erről.
Különben sorból való kilógás van rendesen. Az évfolyamtársak nagyrésze túl az első gyereken. A fiatalabbja meg már tervezi. Meg van egy-két magamfajta elvetemülvény meg pár olyan, aki most szabadult a középiskolából és mégis levelezőre jött. Az egyik ilyen lányka például pesti. Remélem van szentgotthárdi csoporttárs is. :D
Mindenesetre a holnapi agymosás után haza. Aztán a visszajelzések alapján alvás vagy filmnézés, de annyira mindegy. Hiányzik a házam, váram, szobám. Ahol senki nem hallgat drámenbézt, nem kérdez hülyéket, stb. Meg ahol nem kell a tárgyak után szaladgálni. Tisztára úgy vagyok, mint Íti. Hazaaa.