(Nem akartam ékezetesen írni, mert nem kényelmes, de mikor begépeltem a címet ékezet nélkül, megjelent Teve a lelki szemeim elött nevetve… na.)
Szerda van, csillagidö 8.44, a kapitány személyes feljegyzesei. Tegnapelött StarTrek filmet néztünk a szobával, ezért kiakadt a hülyeségométerem. Csakhogy már mégse lepjek meg senkit vele. A Trek mellékhatásai másnap reggelre hatalmasodtak el. Nyitott, bámuló szemekkel hallgattuk meg a múlt héten megölt srác apját, akit valamilyen úton-módon hozzánk irányítottak, hogy majd mi tudjuk, mi történt. Igazából nem tudjuk, Peti volt csak kint aznap a szobából, de még ö is hazajött korán. Persze ez nem érdekelte Aput. Nem is mondtuk neki, a mi szerepünk adott helyzetben a hallgatás volt. Így megtudtuk, hogy jogász Györben, hogy megvan a véleménye a rendörségröl, hogy öt csak a bosszú élteti, tovább hogy a fia nem volt balhés arc (!), hogy nem haragszik, ha esetleg ott voltunk, de elfutottunk.
Összességben nem nyert meg magnak Apu. Nem voltam ott, nem tudom, nem futok el. Bazmeg.
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok