Kiállítás van az egyetem díszcsarnokában avar nemzettársaink művészetéből, illetve avar nemzettársaink által inspitált művészetből. Nemez, batik, ami kell. Ráadásul egy csillagösvényt szimbolizáló hatalmas festett vászon lóg ívesen az elsőről be a díszudvarba. Nagy jóság.
Sajnos az ilyen nagy jóságok mindig magukkal hozzák a digitfotósok megjelenését. Ez utóbbi állatfaj elterjedéséért rendkívül sokat tett az “olcsó csúcstechnika” és a sulinet. Már mindenütt látni őket, ahogy kinyújtott kézzel, a kis lcd nézve fényképeznek. Ők azok, akik nem hallottak keresőről, akiknek kebeléli barátja az automatika. Szép új világunk nyújtottkezű képberázó kisiparosai. Akik képesek tízmillió úgynevezett fotót hazahozni egy nyaralásról, esküvőről, hogy aztán archiválják cédére, soha-meg-nem-nézésre ítélve ezzel még a papírra kívánkozó képeket is.
Ma is láttam két ilyet. Kicsit lenéztem, kicsit sajnáltam őket. Emberek, akiket nem nevelt meg a 24-36 kocka által jelentett határ.
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok