Könyvkérdés

Megint sikerült elverni a tankönyvtámogatásomat tíz perc alatt. Igazából még rá is fizettem, de az is mágus, aki mainapság kétésfél kából képes könyvet venni. Najó, múlt hónapban a könyvvásáron volt példa ilyen “varázslatra”, de le is égtem a hónap végére tisztességgel.
A mostani beszerzés William Gibson Virtuálfénye ékes angol nyelven - semmi igazán tetszetős nem volt magyarul - amiről jól meg is kérdezte a pénztáros srác, hogy ez az a gitáros. Na erre jól összenéztünk a könyvesboltros kislánnyal, akivel már több alkalommal - főleg mikor bevallhatatlan összegeket költöttem szájenzfksönre - beszélgettem a magyar sf kanonizációró és arról, hogy Rejtő nagy fej volt. (Ez utóbbit a Csavargók bédekkere és a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam kapcsán.) Szóval jól leasajnáltuk a srácot. Übermencstudat rúlzik.
Volt különben két felfedezésem. Az első, hogy a Magvető kiadta vászonkötésben valami világirodalom klasszikusai jellegű sorozatban Lem Solarisát, ami azért előrelépés. Ráadásul tényleg szép lett. A másik nagy érdekesség, hogy már kint van az Álmodozók könyv változata az ulpius kiadásában. Na ez se szól a mű mellett. Az ulpius afféle gyanús társaság, a filmek könyvverziója meg külön gusztustalan ötlet. Bár ebből a kategóriából a willsmith-es Én, a robot kiadás a negatív csúcstartó nálam. Papírkötés, olcsó pshop borító, igénytelen tipográfia és a mozi úgynevezett sikerének meglovaglási szándéka. Namindegy. Van könyvkiadás ugye, meg van könyvipar.