Mikor megjöttem Débébe, azzal álltak ám nekem a srácok*, hogy mindenkinek kitalálták az utolsó mondatát, in case of mindenki meghalna a bandából. Jött is a nagy röhögés, sejtettem marhaság lesz a vége. Végül kiderülh, hogy nekem azt szánták:
Cseppet L. Persze a “Jelenleg nem vagyok a gépnél” is jó lenne. Legalábbis megfontolandó. A sírkövemre meg felvéshetnék azt, amivel valami 1337 lapon találkoztam: /life. Na geekségről ennyit.
* Szóval van itt nekem kis családom. Roland az első generációs tróger, aki voltaképp albérletes, csak folyamatosan nálunk van, mert eddig szobatársak voltunk. Meg Győző a szobaparancsnok, aki pont most érdeklődte meg, mit írok és ő belekerül-e? (Azt hazudtam nem, muhahaha) A folyosómenti fal melletti ágyon “Ezen a héten nem megyek bulizni” Peti szenved állandó - valszeg gentikailag kódolt - másnapjától. Bala pedig zéházik, ezért a számítógépe ebek harmincadjára jutván SP-t játszik, amit Roland néz. Berigliztük az ajtót, késő is kezd lenni, lehet lefagyott a honfoglaló, lényeg hogy nem hallik be az állatok (ezüsthátú alfahím, kis patkány) üvöltése. így élünk mi a farmon.
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok