Szól a Breakfast at Tiffany’s a fülesemben. Délután próbálgattam egy darabig, melyik jobb, a discmanhez kapott sony, vagy a laptophoz használt alsókategóriás sennheiser, de kénytelen voltam rájönni, hogy vájtfülem se nincsen. Irányelv a továbbiakra: mindkettőt kigubancolva tartani, úgy könnyebb a döntés.
Közben váltott Vanessa Mae-re. Első mp3mas cédé, felkerült rá tücsök és bogár, aztán hallgattuk, cserélgettük orrba-szájba. Mert az mp3 az valami volt. Audiocatalyst, audiograbber, musicmatch sorolhatnánk a véres csaták színhelyeit. És vbr és cbr és normalizálva vagy anélkül. És kódoltuk p100-on és 166mmx-en, ötszázon pörgetett túlhűtött négyharminchármas cerkákon, káötös és káhatos amdken.
Mambó magnó, táskarádió, mp3.