A nap első hibája, hogy reggel kilenckor a nagyon nem fényképészidő - utolsó mocsok szürke tejfel kint - láttán visszaaludtam és csak Mérnökúr tizenegyes telefonjára keltem fel. Álmomból felkeltve meg hülye ötleteim vannak. Pillanatok alatt rávettem tehát Mérnökurat, hogy menjünk ki egy óra múlva - zuhanyzatlan, borostásan, horribile dictu kávé előtt - fotózni. Laza húsz perc késéssel megvalósítottam az űrrandevút, eladtuk ukrán szervcsempészeknek a fél vesém és vettem filmet. Lapul a hűtőben most egy fekete négyszázas, a gépben színes nyolcszázas, a táskában pedig egy kétszázas végre elkattingatva (utóbbinak az első képe valamikor Öccs születésekort kattanhatott el).
A kattingatás útvonala csak nagy vonalakban: avasi temető - pincesor - amfiteátrum - kilátó - avasi zsidó temető. Utóbbi szigorúan ajánlott program mindazoknak, akik még nem jártak ott. Nyolctól este hatig nyitva, a gondnok szimpatikus ember. És hogy képviselve legyen a perverzióm is, a diósgyőri gyármedencére remekül rálátni naplementéstől, szmogostul.
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok