Az első nagy benzináremelés óta nem láttam igazi nagy dugótbenzinkúton belül. Aztán ma sikerült - kiscsaládfuvarozással egybekötött tankolás, rohanás, siessünkelkésünk volt - megtekinteni egyet. Jöt Mucsaiapu és elhatározta, hogy ő bizony lemosatja a családi Folszvágent, mert húsz év után megérdemli a beste állatja, utána jött Ősziautós az új kocsijával, ami pettyes lett az utakon és az úgy nem szép - tényleg nem, de mossa a bánat lusta - namost ezek a jónépek beálltak sorba (mottó: “tekeredik a kígyó rétes akar lenni”), néha-néha dudáltak egyet és a másik kijáratnál parkoló dobozos kisteherrel karöltve lezárták a kutat. Ha az a kisteherautó akkor és ott nem tér észhez, az én mesém is tovább tartana.
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok