Xp tuning

A microsoftos srácok mindig is trükkösek voltak. Vegyük csak az xp service packet. Két mód is van, hogy az ember feltegye. Az első az Express install, ami ékes magyarra fordítva annyit tesz, hogy letölt egy kétmegás fájlt a netről, elindítja az apdétet és utána kb egy óráig töltögeti a szarokat, folyamatos netkapcsolatot használva. Ez ugye minden csak nem expressz. Még csak nem is elsőbbségi levél. ;)
A másik a Network install, amitől ugye azt várnánk, hogy a hálózatot használja. Ezzel szemben, ha ezt választjuk, letöltjük a teljes szervízcsomagot - a maga 130 megájával - és utána nethasználat nélkül felrakjuk. Ez azért network, mert egy saját hálózatra könnyebb felrakni, mint minden géppel töltögetni. Meglepő, nem?
Persze az emberek nagy része az express-t használja, aztán szentségel egy sort. Trükkösek ám ezek a Microsoft fiúk. ;)

<

p> Viszont vannak néha jó ötleteik, ha felrakjuk a TweakUi nevű powertoyt (nem adok linket, kidobja a gugli), akkor olyan hasznos funkciókat érhetünk el, amelyek benne vannak az xpben, de nem lehet őket beállítani. Ilyen például az egérfókusz. Az az ablak aktív - oda tudok gépelni - amelyik felett az egér van. Xp-s gimperek szevasztok.

Amikor valóra válnak a rémálmok

…na az most van. Olvasgatom az index vitrolázórepülős cikkét és remekül szórakozom. Aztán hülye módon katt a képekre és rámtör a dézsavü. Letöltés, ellenőrzés és igen. Úgyhogy kölcsönvettem a képeket és most jól mindenki megnézheti, milyenek a rémálmok a valóságban.

<

p>

<

p> A CBC (valami keresztény szervezet) térítő űrhajója a South Park Starvin Marvin in Space című részéből

<

p>

<

p>

<

p> László atya repülőgépe

Kis országunk… (appendix)

1, Töltsétek le a Shrek kettőt népek, mert szórakoztató, de moziba ne menjetek, a filmet elszántan nézőket tuti zavarni fogja, hogy végigbeszélgetitek, iszzátok, ásítozzátok. Baromira ellaposodik ám, pedig jól indul, még plusz pontot is kaphatna a macskáért - amire előreláthatólag azt fogja mondani TeVe, hogy cukkki :) - de ami nyál a vége. Viszont vörösborhoz pont jó. Már ha a bor a fő program.
2, Az ecseri nagy jóság. Tele van Iljics bátyánkkal meg komcsi ereklyékkel. Pedig nem is volt vásárnap ma. :)

Kis országunk székesfővárosa, Budapest

Nyolcvan szervezésbeli kombó után, minden valőszínűséggel szemben, sikerült mégis feljutnunk Pestre. Verziók: megyünk, nem megyünk, ottalszunk Ördinél, jövünk haza, jön TeVe, nemjön, jön helyezze Mérnökúr, ketten megyünk. A végső verzió tegnap estére alakult ki, mikor is ott volt Lajos is és Meszt (a szállító :D) megitta az első pohár borát. Arra az italra egyébként is durva szükség volt, mert sikerült kb végigszívni az utat. A kezdet kezdetén még sikerült venni aksit Meszt telefonjába, de ez volt az utolsó “sikerélmény”. A fényképezőgép-szervízben - ez volt a fő cél - közölték, hogy szoftveráttöltés közben jött egy áramszünet, és gallyra vágták a gép elektronikáját, de nem kell aggódni, megszerelik, csak megint várni kell. Asszem a Minolta egy komolytalan cég, és ezt mondtam is Mesztnek.
Utána irány a Soósfotó, ahol nem foglalkoznak Cokinnel, így nem vettem szűrőkészletet. Cserébe visszafelé a Jókai utca sarkán találtunk egy remek kínait, ahol holmi ötszáz forintokért bőségesen meg lehet kajálni, ráadásul ha jó asztalhoz ülünk, még kínai napisajtó is van. A multikulti túra laptoptöltő nem vételével folytatódott - ez is Mesztnek kellett volna — cserébe találtunk egy arab vegyesboltot (igen, van ilyen) egy raklap jósággal. Tehát aki Pesten akar beruházni például rózsacukorra, az menjen el a Lágymányosi-híd felé és ott nézelődjön szorgosan körbe. Majdnem a Mountex mögött van ez a jóság. Ahol nyári kalapot nem vettem mert csak gagyi és földrészfelfedezős sapikat tartanak, holott nekem meg hordásra kell.
Ekkor már kezdtük volna felhúzni magunkat, de befékezett a előttünk egy ótó, a hátsó ablakon a következő felirattal: “Save a cow, eat a vegetarian.” Röhögés lett a vége. Így aztán elnaviga Ördiékhez, ahová csak be akartunk köszönni, viszont miután ezt megtettük, nem engedtek el. Kénytelenek voltunk fehérbort, vörösbort és grappát inni, túróscsuszát enni és megnézni a Shrek kettőt (meg az úristen_at_menny_pont_hu-t is Kopirájt Meszt ;)). Szörnyű volt, de hát ez az Ördi már csak ilyen. Ha hétvégén jönnek haza, én sem fogom elengedni, míg nem grilleztünk valamit a kertben és nem hallgattunk Pokolgép bakeliteket. Mert ugye szemet szemét… Cserébe nálunk nem fogunk a tetőn inni, mert nem lapos, és valószínűtlen, hogy a rekurziót magyaráznám könyvekkel szemléltetve ittasan. :)

<

p> Jah hazafelé dögmeleg. A gokartos - kiegészítő feladat - zárva. Ezért autópálya, Eddahallgatás meg valami más is, amiről nem tudtuk mi, de kiderült Gugli bátyánknak hála, hogy Siouxie and the Banshees.

Könyvajánló: Roald Dahl

Abszolút csapda Roald Dahl könyvajánlót írni, ezt szeretném előre leszögezni. Onnan tudom ezt ilyen biztosan, hogy az alatt a tíz perc alatt, ami a cím begépelés óta eltelt, nem írtam egy huncut betűt se, cserébe elolvastam két novellát. Könnyű belátni, mennyi időre van így szükség egy pofás, párezer leütéses ajánlóhoz. Ez nem lesz pofás, párezer leütéses ajánló…

<

p> El kellene kezdeni, elég volt a mosakodás. Gyerekek, ki szocializálódott a Karcsi és a csokigyáron? Vagy az ‘üvegliften? Ki tudja ki volt Rág Virág? :) Akik most ülnek a gépük előtt és jelentkeznek - és ezzel párhuzamosan hülyének érzik magukat - azoknak nem feltétlenül szól az írásom. Akik nem, nos azok döntéshelyzetben vannak. Kezdhetik a kályhától, amin a többiek - letehetitek a kezeteket, köszönöm - már túl vannak, vagy beleugorhatnak a mélyvízbe - csak úszóknak - és megvehetik, kikölcsönözhetik, ellophatják a Roald Dahl összes meghökkentő meséje című remek kötet első illetve második kötetét. (Vannak még válogatáskötetek, most néztem az alexandra onlájnon, de a gyűjteményes tovább tart) A döntés ugye nem egyszerű, mert a Karcsi is rendkívül szórakoztató, varázsos mese - igen, esetemben kulcsszó, megint mesékről beszélünk - de “csak” gyerekregény. Inkább írok pát szót a meghökkentő mesékről, még úgyis kapható… nem reklám helye, de hátha valakinek megtetszik.

<

p> “A kötetünkben olvasható történeteknek semmi köze a valósághoz. Pontosabban csak a valósághoz van köze.” - így a hátszöveg. Nem egy nagy vasziszdasz, Szukits kiadás, bár ez a lektoráláson hálistennek már nem látszik. Aztán az ember gyereke kinyitja és beleolvas, elolvas pár novellát - remélhetőleg ez már nem a könyvesboltban történik meg - és azon veszi magát hogy kuncog, nevet, kacag, röhög (nem kívánt törlendő). Mert ennyire abszurd semmi sem lehet. Pedig csak egy rövid reggeli gondolatsort olvastunk, ahogy a vonatra váró ember etoni “főnökét” ismeri fel, ahogy feléled a diákkori gyűlölet, ahogy tervezget (baszd meg a fűnyíród, medve. ugye megvan a poén mindenkinek?) és ahogy kiderül, hogy nem nyert. Teljesen hétköznapi kis sztori. Még talán a feszültség is ismerős, talán magunk is megéltünk hasonlót. (Etoni bloggerek, szevasztok!)
Vannak aztán kevéssé mesés történetek, például a magyar blogipar helyzetét előrevetítő A szépírógép című csoda. Témájában hasonlít Lem Elektrubadúrjára, amiről talán már ömlengtem itt a blogban, de ez a valóságban játszódik. Azon az absuzrd ötleten alapszik, hogy lehet algoritmizálni az irodalmat és egy megfelelően feltöltött és kezelt (két láb, négy kéz, mint gyermekkorunk szimulátoraiban) gép képes állandóbb színvonalú könyveket írni, mint egy ember. Eddig oké ugye, el lehet képzelni. :) És mit tesznek ezután, hát felvásárolják az írókat, hogy ne írjanak és a géppel gyártják le az összes műveiket. Ez már fantasztikusabb ugye? Pedig elég elolvasni vagy nyolc Leslie L Lawrence vagy Vavyan Fable könyvet, hogy lássuk, jobban járnánk, ha az eljárás tényleg működne.

<

p> Nah két sztorit már szétspoilereztem, többet nem fogok, így például nem árulom el, milyen pikáns történet keretében találja fel Oswald bácsi a spermabankot, hogyan “fejnek meg” királyokat és a többi remek sztorit. Tessék elolvasni. Nemcsak mert mondom, hanem mert valódi, irodalmi értelemben vett igényes és még annál is irodalmibb értelemben vett könnyed olvasmány. Amolyan üsük agyon a hétköznapokat novellák, már csak a négy-ötszáz oldalas kötetek miatt is. :)

<

p> Roald Dahl Összes Meghökkentő Meséje I-II, Szukits, 2002

Index.Forum

A délutánom nagyrészt ráment a Nox index topic olvasására, de megérte. Igaz még nem döntöttem el, hogy a vita melyik résztvevője parajabb, viszont találtam egy hozzászólást, amit gondosan idemásolok, mert megaLOL

<

p> “Ma a Kentucky Freud Chicken gyorsétteremben löncsöltem, éppen majszoltam a Sajtos FinCsibe elnevezésű szendvicsemet, amikor hirtelen felharsant a Danubius rádiónak köszönhetően a Százszor ölelj még, egyszerre minden kedves gyorsétkező vendég felvidult, az endorfinszintek az égbe szöktek, az emberek egymásra mosolyogtak, nyugdíjas és fiatalkorú közös bbq szószba tunkolták sültkrumplijukat, éppen pár perccel azelőtt szakító párok borultak egymás karjaiba, néhányan még népi táncra hajazó mozdulatokat is tettek. Kicsit olyan érzés volt, mintha hivatalosan is bejelentették volna a világbéke létrejöttét.”