Tegnap este Ziggy kérdésének hatására: - Led Zeppelined van-e? - leporoltam a how the west was won című remek koncertlemez mp3-ba tömörített “biztonsági másolatát”. Most éppen újra beleszeretés történik a 19 perces Moby Dick hallgatás közben. Mert ugye egy kábé hat perces dobszóló, az valami. Ha ilyennel találkozunk, le kell venni a kalapot - mental note: elő kéne venni lassan - és hangos kézcsókolomot köszönni.
Hasonló kötelező persze még a Kashmir, amit a véglények úgy ismernek, mint a puffdaddy száma, tudod amit abban a szörnyesben énekelt, tudod, naa a godzilla. Pedig hát Led nóta az is. Meg van belőle egy london philharmonic orchestra verzió is. Nagyok ha találkoznak. ;)
Nyáladzás helyett
Nix kompót
Attól tarto, Cséfi kolega elirányult a piac felé, pedig hát itt vagyok, ébren vagyok - senki más nincs ébren - ugyanis tennap este némi bor jó társaságban történő elfogyasztását követő hosszú hazasétálás után rosszul néztem meg a nagykönyvtár nyitvatartását. Suxxor. Itt állok talpig glancban, farmerben, zuhanyozva undzóvejter és a könyvtár rohadtul tízkor nyit. Marad a net…
Helyesbítés: a könyvtár ajtaján - sehol máshol - egy ánégyes cetli fogad: Nem nyert.
Helyesbítés: most borult rá a kávém az ágyamra. Shit happens világnap.
Konstruktív dizorder
Fendösziekl
A régi Magyarországon még tudtak hallgatni érzéseikről az emberek. A szerelem nem volt közügy, az emberi indulatokról csak a költők beszéltek, de ők is oly halkan és komor szenvedéllyel, ahogy a haldoklók gyónják meg bűneiket.
Márai: Szinbád hazamegy
Könyvkérdés
Megint sikerült elverni a tankönyvtámogatásomat tíz perc alatt. Igazából még rá is fizettem, de az is mágus, aki mainapság kétésfél kából képes könyvet venni. Najó, múlt hónapban a könyvvásáron volt példa ilyen “varázslatra”, de le is égtem a hónap végére tisztességgel.
A mostani beszerzés William Gibson Virtuálfénye ékes angol nyelven - semmi igazán tetszetős nem volt magyarul - amiről jól meg is kérdezte a pénztáros srác, hogy ez az a gitáros. Na erre jól összenéztünk a könyvesboltros kislánnyal, akivel már több alkalommal - főleg mikor bevallhatatlan összegeket költöttem szájenzfksönre - beszélgettem a magyar sf kanonizációró és arról, hogy Rejtő nagy fej volt. (Ez utóbbit a Csavargók bédekkere és a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam kapcsán.) Szóval jól leasajnáltuk a srácot. Übermencstudat rúlzik.
Volt különben két felfedezésem. Az első, hogy a Magvető kiadta vászonkötésben valami világirodalom klasszikusai jellegű sorozatban Lem Solarisát, ami azért előrelépés. Ráadásul tényleg szép lett. A másik nagy érdekesség, hogy már kint van az Álmodozók könyv változata az ulpius kiadásában. Na ez se szól a mű mellett. Az ulpius afféle gyanús társaság, a filmek könyvverziója meg külön gusztustalan ötlet. Bár ebből a kategóriából a willsmith-es Én, a robot kiadás a negatív csúcstartó nálam. Papírkötés, olcsó pshop borító, igénytelen tipográfia és a mozi úgynevezett sikerének meglovaglási szándéka. Namindegy. Van könyvkiadás ugye, meg van könyvipar.
Lyx és egyéb formanyelvek
Ma a lyx doksim pdf exportját alakítottam át word doksivá idösanyám óhaja szerént. Néha faszkivan a családdal.