Month: November 2004

Azt hittem, szar kedvvel, fáradtan aludni menni a legvackabb dolog. Tévedtem. Szar kedvvel, fáradtan ébren maradni és folytatni az értelmetlen feladatot, na az a szopás.
Kelt, nenyúljhozzámharapok edition

Megítéltem magamnak a geek of the week kitüntetést ezért. :)

…egy igazi fremen dühös, amikor nem leli a homokféreg papírjait, ráadásul Muad Dibet sem éri utol cielagón?

Az egészség ügye
Ma ugyanis üddögéltem Roland barátommal négy-öt órát különböző kórházakban (Bethlen utcai, Kenézi) míg végül eldöntötték, hogy bent marad a fiatalember. Igaz csak a könyökén keletkezett ökölnyi duzzanattal kellett volna mit kezdeni, leszívni, satöbbi. Ehelyet röntgenezték, vért és vizeletet (!) vettek. Megjáratták két épület között: “Azonnal műteni kell” - hangzott el háromkor, “Szevasz Rolcsi, egyszer csak sorra kerülsz” - köszöntem el tőle fél hétkor. Valami nem jó.

Radio Taiso Daichi-re (nincs meg? irány a sesblog) kimászni az ágyból vicces. Ütemre felvenni az oldalzsebes gátyót, az is vicces. Megpróbálni kihajtani a zsibbadtságot és a fájást a vállamból, szélmalomkörzés közben beleakadva a szárítókötélbe, tartalmaz némi humort. De hogy nem áll ki a zsibbadás a vállamból, az rohadtul nem az.

Drága édes csillagbogaraim, mondja már meg valamelyik, ki találta ki azt a marhaságot, hogy flashes óra kell a blogra, hogy kúl legyen? Már az automatikuan beinduló rádióblog, a weatherpixie és a fanlisting is gusztustalan, de ez még marhaság is. Nincs az az os, amiben nincs óra, jónépek. A macemen fent figyel a jobb felső sarokban az aksiszint mellett, a pécén jobbra lent a langbar mellett, a telefonomon is van óra, a csuklómon is, a rádió is mondja… hülyék vagytok ti, halljátok.

Mikor megjöttem Débébe, azzal álltak ám nekem a srácok*, hogy mindenkinek kitalálták az utolsó mondatát, in case of mindenki meghalna a bandából. Jött is a nagy röhögés, sejtettem marhaság lesz a vége. Végül kiderülh, hogy nekem azt szánták: Cseppet L. Persze a “Jelenleg nem vagyok a gépnél” is jó lenne. Legalábbis megfontolandó. A sírkövemre meg felvéshetnék azt, amivel valami 1337 lapon találkoztam: /life. Na geekségről ennyit.

* Szóval van itt nekem kis családom. Roland az első generációs tróger, aki voltaképp albérletes, csak folyamatosan nálunk van, mert eddig szobatársak voltunk. Meg Győző a szobaparancsnok, aki pont most érdeklődte meg, mit írok és ő belekerül-e? (Azt hazudtam nem, muhahaha) A folyosómenti fal melletti ágyon “Ezen a héten nem megyek bulizni” Peti szenved állandó - valszeg gentikailag kódolt - másnapjától. Bala pedig zéházik, ezért a számítógépe ebek harmincadjára jutván SP-t játszik, amit Roland néz. Berigliztük az ajtót, késő is kezd lenni, lehet lefagyott a honfoglaló, lényeg hogy nem hallik be az állatok (ezüsthátú alfahím, kis patkány) üvöltése. így élünk mi a farmon.