Ma olvastam egy cikket a wireden, ami alsóhangon is városi legendának tűnt. Gondoltam, ki van zárva, hogy skunkwors jelleggel hónapokat lehet dolgozni egy projekten fizetés, támogatás és persze belépőkártya nélkül. Aztán utánaolvastam pár helyen. Többek közt a projektet megszülő programozó oldalán és persze a cupertino.de-n. A végére teljesen meggyőztek arról, hogy bármennyire valószínűtlen a történet, megtörtént. Végső próbaként megkerestem a classicban a programot, ránéztem az about-ra. Passzolt.
Végkövetkeztetés is van: 1, a számítástechnika hajnalán még tényleg szerelmes bolondok dolgoztak a gépeken. 2, a wireden fel-feltűnik egy érdekes cikk, megérdemli, hogy az rss olvasóban maradjon.
Lélek el történő adása
Tegnap este kaptam, de sürgós Transmetró olvashatnékom volt - komolyan emberek, olyan mint a pelikán ügyirat, csak több benne Spider Jerusalem - ezért csak ma írom meg. Szóval én is kaptam adjad-elfele-a-lelkedet levelet.Volt benne hat cég, hat ulr, hat kép és egy ígéret, hogy ha én kilinkelem őket, akkor ők is engem. Meglehetősen röhejesnek tartom, viszont idegesít is. Mégiscsak spamről van szó.
Magyar e-marketing hozd ki az ellenőrződ, kapsz egy beírást.
Transmetro kislány - rendesebben radírozott edisön
Nc
Tűzijáték
Megint lőnek, kopogtatnak.
Undergrojnd
Avman - mental note: kilinkelni! - koléga ajánlatára tegnap este mélyre merültem a képregényes alvilágba. Lényegesen pontosabban: éjféltől háromig képregényhonosításokat olvastam a c4a-n. Kezdtem Warren Ellis (nfo) Bornján - kambodzsa-vietnám, elembertelenítő világ, amúgy apokalipszis mostosan -, aztán folytattam a Transmetropolitannal - kiberpunk észvesztés fegyverekkel és újságírókkal -, még hajnali három előtt sikerült legyűrni a Global Frequency-t (nfo) (Földi Hullámhossz Oo) aztán mentem aludni, mert ideje van az alvásnak és ideje van az ébrenlétnek, már megmondta a Prédikátor is. Ma délután teletömtem Warren Ellis művekkel a torrent és emule klienseimet, és az önsokkolás betetőzéseként végigkövettem, mi is történik, ha a szupererőt birtokló unatkozó űrlények egy prostit tesznek szuperhőssé (A Profi)
Szóval teljesedik befelé szépen az addikció. De aggodalomra semmi ok, ha azon kapom magam, hogy hősképregényt nézegetek, gondolkodás nélkül homlokoncsapom magam a szívlapáttal. Vannak ugye dolgok, amit nem.
Pillanatig se akarván fényezni a Céget, de mindenképpen meg kell említeni, hogy azért a C4A-nál feleolyan quality check sincs mint nálunk. Lehet jelentkezni kéne átnézni pár cuccot…
Füles
Szól a Breakfast at Tiffany’s a fülesemben. Délután próbálgattam egy darabig, melyik jobb, a discmanhez kapott sony, vagy a laptophoz használt alsókategóriás sennheiser, de kénytelen voltam rájönni, hogy vájtfülem se nincsen. Irányelv a továbbiakra: mindkettőt kigubancolva tartani, úgy könnyebb a döntés.
Közben váltott Vanessa Mae-re. Első mp3mas cédé, felkerült rá tücsök és bogár, aztán hallgattuk, cserélgettük orrba-szájba. Mert az mp3 az valami volt. Audiocatalyst, audiograbber, musicmatch sorolhatnánk a véres csaták színhelyeit. És vbr és cbr és normalizálva vagy anélkül. És kódoltuk p100-on és 166mmx-en, ötszázon pörgetett túlhűtött négyharminchármas cerkákon, káötös és káhatos amdken.
Mambó magnó, táskarádió, mp3.