Ilyenek vagyunk, na

Valahol persze borzalmas, hogy az első könyvesbolt egy kilométerre van a nyíregyházi állomástól. De legalább a helyiek se tudják. A postás, akit megkérdeztem, hogy mégis mettől merre hümmög egy darabig, aztán elmutat egy irányba. Talán arra. Volt közelebb is, de rég bezárt. Végül belefutok a fentebb emlegetett LapX könyvesboltba. (Aki ismeri a miskolci hányjunk mindent a földre és adjuk moderáltan olcsón Lapics könyvesboltot, az vonatkoztasson el.) A LapXben pedig vár egy brutálisan leárazott Lucifer sárkánya. Mert ugye nem lehet azt olvasni hazafelé úton, amiből ma vizsgáztam. Ezt a problémakört kivesézzük a tulajjal is, szerinte is perverzió volna. Nézelődök, rászánom magam a könyvre, pénz cserél gazdát. Így késem le a vonatomat.
Hamár lúd alapon beülök a sarki fagyizó-kifőzde (Nyíregy, Szarvas u. 2-4. - jószívvel ajánlva) bárszékére is, a váróteremnél - két pad, sok olyan ember, akire a legpolitikaibb korrektséggel csak utazóközönségként lehet hivatkozni - mindenképpen jobb. Krumplifőzelék, fasírt, kereskedelmi rádió. Ez a hozzászólás is a hely szórólapjára íródott. Kézzel írva, “mint az állatok.” Mögöttem épp egy japán cserediáklányt faggat a büfésnő. Magyarul persze. Szép-e az ország, mit látott eddig, nehéz-e a magyar? A fogadó lányka - a büfés unokája - segít a válaszadásban, hogy igen, pestet és tokajt és igen. Lassan vége a lapnak és a krumplifőzeléknek. Leírok egy utolsó mondatot - cím lesz belőle, majd köszönés (viszlát, szia, baibai) és el. Jókedvvel, bőséggel.

(Nyíregyháza 2005.01.14 13:30 körül + a post ideje)