Az agyonhájpolt Da Vinci kód elovasta után sok szárnyas szavakat szóltam Dan Brownról és a limonádé összeesküvés elméletekről. Megemlegetve többek közt azt is, hogy a regény legjobb esetben is csak egy felvizezett Foucault inga.
Ezek után elmondhatom, hogy prekoncepciókkal kezdtem neki a szerző másik - tulajdonképpen előző - könyvének, az Angyalok és Démonok, olvasásának. És itt jön a megkövetés. A davincsivel ellentétben most sikerült kellemes összeesküvéses, egyházpolitikás, világvégés sztorit kitalálnia Dan Brownnak. Ami végsősoron azt eredményezte, hogy mégse feküdtem le egykor, hanem háromig izgultam azon, ki is áll a bűntények hátterében. A regény nemcsak a papír árát éri meg, amire nyomták, de teljesen meglepő módon azt a summát is, amit a könyvesboltban kifizet érte az ember.
Lehet menni, aztán tolle, lege.
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok