Túlélőcsomag

Amíg pda-m volt abban voltam penge, hogyan lehet a zenéket a tűrhetőség határára tömöríteni úgy, hogy ne akarjam a földhöz verdesni magam hallgatás közben, és ne is legyenek túl nagyok. Mert a 64 megás cf nagy királyság volt, de nem egy cédé. Most hogy lassan fél éve tiszta vagyok - najó van a Newton, de az ebben az értelemben nem pda - kaptam karácsonyra mp3mas walkmant. Azóta a mégis mit kéne kiégetni az útra problémát próbálom megoldani.
Írtam zenét egy előadótól, többtől, összeillőt és egymást agyonütőt, hangosat és halkat. Ketrecbe zárt vadállatként rótta a köröket az újraírhatóm az újabb és újabb kísérletekben, de a zenehallgatást nem sikerült megreformálni.
És akkor jött az áttörés. Hiszen a BBC térdig kúl audiobookokat gyárt. Lemjúloztam a Neuromancer rádiójátékot, kisütöttem és azt hallgattam Debrecenbe volánozván. És bevált. Úgyhogy mindenki töltsön audiobookot. Azóta megtaláltam Agatha Christie-től a Poirot karácsonyát - az egyik első krimije, amit olvasam - néhány Conan Doyle és Tolkien sztorit és valami érdekeset, ami a The very bloody history of Brittain névre hallgat. Majd beszámolok.