Az első gondolat mindig az: mennyi aksiidőm lehet még? Bekapcsolhatom a gépet, vagy teljesen felesleges. Persze a vége az lesz, hogy leütöm a szpészt - minden másra is felkelne, de így teljes a rituálé - és Seraphim életre kel. Papírra nagyon régen nem tudok írni. A szöveg létmódja digitális. Beletörlök, módosítok, hozzátoldok. Mint most. A linearitás álom. A rémesebb fajtából. Meg persze fókusz is a gép. Szükséges kelléke az utazásnak, lévén mindkét világnak része. Kell a tudat, hogy írhatok, még ha kíséri egy másik, sokkal konkrétabb tudat, hogy ha megteszem, megint burzsuj köcsögnek fognak nézni. Nem zavar túlzottan.
Most Cranberries szól. “What’s in your head…” Jó kérdés. Készülök a dimenzióugrásra. Volánba fagyasztva indulok haza.
Lelke van a városoknak, meg saját ideje. Ami Miskolcon újdonság, az Débében már fel se tűnik néha. Fényjáték a karácsony, a szilveszter, finoman elhintett megawattok jelzik az ünnepet. Ez a kifinomult játék még hiányzik Miskolcról. Ha akarnák se tudnák szétszórni tízes izzókra bontva a Napot a városban. Még tanulunk.
Nemcsak a fények mások, hanem a tempó is. Debrecen a tetszhalálig nyugodt, a megfontolt kálvinista Róma. Ahol a villamos után futás még mindig a végletes outsiderség jele. És ahol halálos nyugalommal lépek le a járdáról, mert csak megállnak. Olyan nincs hogy nem. Ezzel szemben Miskolc ideges hegyi népek lakhelye, magasfeszültségen üzemelő ex-iparváros. Cserébe tizenegy után is vannak népek az utcán, járnak buszok, van élet. Böcsületes kálvinista ember, alszik már ilyenkor, el is megy az utolsó villamos fél tizenkettőkor. Ha a kocsmák nem maradnának nyitva, hajlamos lennék azt hinni, nem is szeretnek minket, egyetemistákat.
Az utazásnak vannak köztes állomásai is. A busz a kisváros archetípusain keresztül jut el az alföldről a hegyre. Böszörmény, a jómódúnak tűnő alvóváros, Görbeháza, a redneck-magyarság települése és persze Polgár, a szocialista kisváros alaptípusa. Van ugyan Újváros is, de az teljesen más világ. Leásott ezerköbméteres tartályok, gázégető, bérházhalmok. Gyerekkorom része. Se át- se újraértékelni nem tudom.
Végsősoron - bármennyire fog is nevetni yves - gradiens színátmenet ez is. Debrecen után szükségszerű egy Hajdúböszörmény, amit Görbeháza kell kövessen, hogy aztán Polgár, Tiszaújváros lépésekkel Miskolcra jussak. Kellenek állomások, hogy a Nagytemplomtól, a Kossuthttól eljussak a diósgyőri gyármedencéig, az avasi kilátóig.
Fékez a busz, lecsukom a laptopot, hazaértem. A háztetők felett elnézve látszanak a hegyek, a dombon a templom, ami nem Nagy. Otthon 1.0