Csakúgy

Valahogy most erősebbnek hatott a pápai himnusz. Annak tudatában, hogy a pápa haldoklik, egészen más volt a zárósorokat hallgatni. “Tartsd meg Isten szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!” És énekelték a hívek teli tüdőből, lelkesen. Aztán a magyar himnusz, isten áldd meg, ha küzd ellenséggel, víg esztendő. Még hogy temetési ének, meg gyászos, már nem is tudom kitől hallottam ilyesmit a múltkorjában. Ha küzd, öregem, abban az esetben, amennyiben hajlandó küzdeni. Na persze értelmezés.
Mint ahogy értelmezés kérdése az is, hogy húsvétkor nyuszit és kölnit ünneplünk-e. Nekem megint nem az lesz, viszont vezethetek egész nap. Apám régi vágya, hogy én vezetek és ő végre elfogadhatja ha kínálják. Cserébe beszélgetek tíz percet az évente kábé kétszer látott unokahúgaimmal, kommunistázunk egy sort Kálmán bátyámmal, beszámolok arról hova járok, hanyadikos vagyok Krisztinél, aki nem is tudom milyen rokonom és végül megreggelizek nagyanyámnál. Famili reunion meg minden.
Kiürült húsvét, kiürült karácsony? Lehet, csak az emberek ürültek ki.