Más világ

A könyvek beszerzésének negyedik módját gyakoroltam ma. A főiskolai anyagleadásról hazafelé benéztem a nyíregyházi piacra, azzal a felkiáltással, hogy ha már a városban tanulok fél éve, lássam a piacát is. Régi emlékeim voltak róla, tizenpár évesen ott vettem meg életem első gázálarctáskáját - beavatottaknak: szimat szatyor - gázálarcostul egy orosztól. Akkoriban még csodák világa volt, tűzoltófecskendőtől az ikonig mindent lehetett kapni. Mára ez szelidült egy kicsit, bár lehet piacnapokon még megvan valami a régi hangulatból. Most ukránok és kínaiak uralják a terepet. Az előbbiek sakkoznak nagy kihúzott nejlonsátrak alatt és kaját/szerszámot próbálnak eladni, utóbbiak ultiznak ládákból épített asztalokat körülülve és cipőt/ruhát próbálnak eladni. Vannak persze magyarok is. Military, gipszkrisztus, táska. Ócskás alig, olyan akinél könyv is van összesen egy. De az legalább olcsó. Ötszázat hagyok nála és boldogan távozok három scifivel és egy Sinkó regénnyel. Meg persze egy blogbejegyzéssel, olyan fotók emlékével, amiket talán sosem csinálok meg: kártyát lecsapó kínai, szája az ulti szót formálja; megfontoltan a futóért nyúló ukrán seftes, és így tovább. Legközelebb…