Egy ideje ott figyelt a polcomon William Gibson Virtual light-ja, de befejezni csak ma sikerült. Ráadásul délelőtt egy antikváriumban rábukkantam a magyar kiadására is. A gyűjtemény gűjtemény, a klasszikus klasszikus, elhoztam, ne legyen egyedül az ánglius regény. Homályosan volt olyan ötletem is, hogy az eredetit letéve, beleolvasok a fordításba, úgymond mit tudtak vele kezdeni. Nos, ha valaki tervez hasonlót, akkor ne tegye meg, ha el akarja olvasni, akkor vegye meg az eredetit (penguin fiction, kettőezer párszáz), de semmi, de semmi esetre se nyúljon a magyarhoz. Ennyire érzés és hozzáértés nélküli elkúrt fordítást még keveset láttam.
(William Gibson: Virtuálfény, ford. Szántai Zsolt, Neotek-Valhalla, Budapest, 1995.)
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok