Vissza a scifihez, mert az jó.
1, A definíció problémája:
Amellett, hogy a dinamikus definíció, mint kifejezés, jól hangzik, még nem biztos, hogy használható. Példának okáért a dinamikus igazság is remekül hangzik, csak merj utánagondolni, Mérnökúr.
Komolyra véve a figurát, az sf-ről való beszélgetéshez vagy vitához azért nem árt meghatározni, hogy a beszélgetésben részt vevők mit tekintenek tudományos-fantasztikus irodalomnak. Különben fennáll a veszélye, hogy nem alakul ki dialógus, a népek elbeszélnek egymás mellett. Itt persze bejöhet a személyes definíció, mert ezt már be lehet dobni a közösbe - “szerintem a sf olyan irodalom…” - és esetleg ütköztetni a többiek álláspontjával. Fenntartom tehát, hogy az első kérdés az: mit tekintek science-fiction-nek?
2, “Tudománytalan” fikció:
A definíció - vagy egyáltalán a definiálhatóság - kérdésén túl ez a másik vesszőparipám. Rögtön az elején leszögezném, hogy a sf irodalom, nem valami irodalom és természettudomány, irodalom és jelenlegi tudományos paradigma határterületén álló entitás. (A hasonlókért majd egy összegben kérek sűrű elnézést.) Magyarán szólva a scifi szerző nem kell, hogy tiszteletben tartsa a fentebb emlegetett tudományos paradigmát, ha scifi regényt akar írni. (Folytatása: Bár megteheti, ha figyelembe kívánja venni az olvasók egy részének preferenciáit.) A “tudománytalan” fikció létrehozta világra példa a Dűne vagy A játékmester.
3, Megmondom a szerencséjét:
És ha már a nemeknél tartunk, azt hiszem jóslatokat sem kell közölnie egy sf műnek. Megteheti, de nem ez a feladata. Itt persze rögtön helyt adok a jogos megvetésnek, de Clarke műveit, pl. nem annyira kedvelem - mérnöki szívvel írt irodalom - pedig össze lehet szerelni a leírásai alapján talán még egy űrállomást is. Szintén egyéni perverzitás, hogy a cy-fi jövő társadalmára vonatkozó találgatásait (Gibson kötelező, ugye) jobban szeretem, mint az a jövőben ilyen számítógépem lesz jellegű technoblablát. De ez már tényleg egy másik üveg bor egy másik alkalommal.
Mérnökúr, Ziru, szabad a pálya.