Akinek volt a kezében a Fényképezés Prakticával című remek könyv, az biztos emlékszik az elején gyakorta emlegetett “műszaki szépség” kifejezésre. Annak ellenére, hogy bősz praktikatulajdonos voltam - super tl 1000 később vlc3 - amikor olvastam, sokat nevettem rajta. Nem tudtam hová tenni. Jó érzés volt kézbe venni a szögletes gépvázat, állítani az időt és megnyugoni, amikor a tárcsa bekattant a helyére. Remek gép volt (van). De a szépséggel nem tudtam mit kezdeni.
Ma megértettem belőle valamit. Balát kísértem el vinyót venni, és a Halközben levő Kodak labor bizományi szekrényében megláttam egy távmérős Werrát. Nehéz, gömbölyű, gyöngyörű gép. És kellően drága is (12k). Elbeszélgettünk az eladó sráccal, magamfajta csendes bolond, aztán otthagytam a gépet. A másik világba átpillantáshoz - ti. távmérős gépek, mert az analóg fotómasinák a barátaid - jó lesz a FED is. És ha egyszer lesz valami vad pénzem…
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok