Családban marad

Aurélről már meséltem, volt szobatárs - egy hónapig, istenkém de hosszú hónap volt - mellesleg alattomos kis patkány. Azt hittük, ha végre egyszer kiköltözik, akkor majd jön a tejjel-mézzel folyó Kánaán, de sajnos jóban lett a szembeszobánkkal, így azóta is keseríti életünket. Akkor is itt volt, amikor Bala citromjai - szinte családtagnak számítottak - rejtélyes módon leestek a párkányról. És persze nem szólt, miért is tette volna. Azóta ülte a lelkeket a setét gyanú, hogy netalán ő volt a merénylő. (A citrom állapota válságos, de él.) De tegnap óta tisztán látunk újra. Bala saját hatáskörében berúgott és hajnali hatkor egy kanál konzum sertészsírt helyzett el az alvó Aurél takarója alá. “Mert jobb az őszinte háború, mint az álszent béke.” A következő lépés állítólag sült hús lesz krumplival.