Film, élmény

Csendesen elárasztották az életet a képregényfilmek. Nem merném megkockáztatni mi volt az első, amivel összefutottam, de az biztos, hogy az utóbbi fél évben találkoztam a Pókember 1-2-vel, Daredevillel, John Constantine-nal, Elektrával, a Pusztítóval és Hellboy-jal. (És most kaptam a hírt Balától, hogy jön-jön-jön a spiderman 3.) Korábban pedig láttam az x-man 1-2-t, amik így visszaemlékezve annyira nem is voltak trógerek. Hogy legyen végzetes szubjektivitás meg ajánló meg egyéb bloglike dolgok, itt egy pár általános tanács képregényfilm nézéshez.

  • Ha szuperhősös, akkor jól gondold meg, hogy látni akarod-e. A Spiderman, Daredevil, Elektra szentháromságra egészen egyszerűen felesleges a gép verejtékes munkáját pazarolni, hogy a mozijegyről ne is beszéljünk.
  • Ha úgynevezett kult képregényből készül, akkor olvass el a film megtekintése előtt pár számot, hogy értsd, miért puffognak a valódi rajongók az imdb-n.
  • Első felháborodásodban azonnal ratelj az imdb-n, mások ne lépjnek ugyanabba a szarba, mint te.
  • És végül: ha a fenti tanácsok miatt kiürült a letöltőlistád, rakd vissza nyugodtan a Hellboy-t és a Hollót (szigorúan az első részt), mert azok jók.

Lapzárta után: volt Catwoman is, de az annyira silány, hogy a szobának is hosszas gondolkodás után esett le, hogy mi ezt láttuk; továbbá volt Hulk is, ami az ezt-azért-mégse kategóriának esett áldozatul.

2 Replies to “Film, élmény”

  1. futottak még: Asterix, Villám Vill (én még Talpraesett tom-ként ismertem meg) kiváncsi lennék, ha az Abrax-Brabax-Califax (Dig-Dug-Digedug) trió ismert lenne odaát, vajon hány részes szuperprodukciót kanyarítottak volna belőle a Tarzan viszon Weismüllerrel sztem jó volt

  2. Így utólag akkor: Batman (az első klasszikus, le kéne szedni), Superman és persze az Immortel is (Enki Bilal képregényből készült a szentem).

Comments are closed.