Inkább lennék

Délután a botkertben. Mikor megérkezett kis tanulókülönítményünk - Roland, Balázs és én - még tele volt a park. Minden padon párok, minden sétányon andalgók, a maradék rejtett sarkokban pedig lapok felett görnyedő egyetemisták. Nap heve, fürge diák, satöbbi. Ez ötre oda fajtult, hogy két tükörreflexes hosszúobjektívű arcon kívül csak mi maradtunk. Meg a helyben örökbefogadott, három nyelvszakos által odaégetett nyelvpörkölttel megetetett és aztán minket le sem szaró macskánk. Mert a sors - ha fél napra is - beteljesedett. Szingli (ezt se írom le még egyszer), macskatulajdonos bloggerként éltem végig a délutánt. Rémisztő.