- Ide nézz, Ádám, milyen fotót csináltam. - lóbálta felém csillogós kagyló telefonját rég látott Vince barátom…
Ez a sztori tulajdonképpen ott kezdődne normálna, hogy csörög a cápafon, odadom Rolandnak a Werrát megőrzésre és mikor a táskámból sikerül előbányászni a készüléket és lenyomni az egyébként lekopott zöld kagyló gombot egy rég hallott hang szólal meg:
- Megtudakolhatom, hol a cukros halál faszában vagy, Ádám?
Zárójel a zárójelben, Vince azon kevés ember egyike, aki a keresztnevemen szólít. Mindig meglep.
Szóval Debrecenbe ette a fene a honvédet, mondta is, hogy milyen kiképzésre, így kezdtük el védeni az Istent, Hazát és Családot a Jakab sörözőben a csocsóasztal és a pult között.
A fotó jól felismerhetően egy műszerfalról készült, kettőharmincon remegő mutatóval. Egy pillanatig nem volt kétségem, hogy a vitéz úr alfájában készült, csak Petiben merült fel némi kétely. Meg is kérdezte.
- Az kettőharminc? És te odatartottad a telefont és csináltál egy képet kettőharmincnál?
A válaszra én sem számítottam. Vince elmosolyodott.
- Nem, már száznyolcvantól készültem rá.