Ez a nap úgy indult, hogy visszafeküdtem aludni, és ez mindent elmond róla. Pedig megpróbáltam dolgozni, de mikor a nyolcadik elemet nyomtam a walkmanbe és még mindig nem volt hajlandó kirnyegni, rájüöttem, hogy én bizony egy fia interjút nem gépelek ma be. Innen tényleg csak egy lépés elmenni kajálni a városba, beülni sütizni a kismandulába
amit itt és ezen a helyen ajánlok, mert szimpatikus, mert nem olyan túldobott, mint a Gara, és ami a legfontosabb, jófej a mottója. Idekopírozom: “Csak ott mennek a dolgok jól, ahol a szabó, a szappanos, a vendéglõs, a cukrász, mind meg van gyõzõdve arról, hogy az õ mesterségétõl s üzletétõl függ az állam boldogsága” - mondotta volt Széchenyi.
és végül sétálni egy nagyot a csónakázó tó partján, ahová Roland barátom szerelemből kifolyólag úgy vágta bele a furulyáját, hogy a mai túra során meg se találtuk. Pedig áltunk a tó szélén, sasolva - kapitány, kapitányom, járt a fejemben folyamatosan - mint Kolombusz a Nina, Pinta, Santa Maria összes hajóorrában.