…a természet értékeit. Ez volt a visszatérő szlogen azokon a remek természetvédős plakátokon, amit annak idején a Bükk kapujában - azóta leégett, nem hallani róla, hogy újraépítenék - lehetett kapni, és amiből össze akartam gyűjteni mind - pedig hol volt még kinder tojás - de sose sikerült. Pedig térdig kúl lett volna a szobám falán tudni az összes védett madarat például.
Azóta eltelt az idő, változott a világ
nem mellesleg lambéria került a Kassáról hozott remek mig-29-es és Tatra Dakar Team posztereimra
és nem csak a természet értékeit védik a lelkes népek, hanem mindent. Az már-már lerágott csontnak számít, hogy a zenészt védeni kell a zene hallgatójától; a rendezőt és a színészt a nézőtől, satöbbi. Ebben a témában már csak vaskos demagógiákat lehet elsütni. Ma viszont rájöttem arra - segített az idiamindada, ott leltem a linket -, hogy a dohányostól is védeni kell a jobb embereket. Ami persze egy bizonyos határon belül maradva teljesen helyénvaló. Ne adjanak a kölykök szájába cigit a reklámok, ne szívjanak dohányfüstöt a nemdohányzó kocsikban, közterületen. Azt is sikerült már többé kevéssé, hogy a kijelölt dohányzóhely szellemjárta házhoz, lebontásra ítélt melléképülethez vagy harckocsi szerelőcsarnokhoz hasonlít, mert a legótvarabb helyeket jelölik ki. De még mindig vannak jelenségek, amik meglepnek.
Disclaimer: ez a bejegyzés olyan, amilyen. Sikerült elaludnom a lényegi részét, de jól esett.