Elindultam én es szerencsét próbálni, mint a legkisebb szegénylegény, írtam a csellónak, hogy ugyanbizony okosítsanak már ki, hogyan-miként lehet kábelmodemet cseréltetni. Drótlevílben írtam, nyaltam rá villanybélyeget, asztán noszogattam, hogy menjél fiam az info@chello.hu felé, meg ne álljál fél úton. Vártam ugyanis, hogy az ősi nagy igazság kiderüljön, melyik oldalán van a derótnak a hiba. Vártam, vártam, hátha válaszolnak valamit a szegíny parasztnak, de csak az lett a vége, hogy felhívtam a távbeszélőn a 1221-et, hogy kiokosítanának. Ott a szőke királylány semmit nem tudott mondani, de legalább megkérdezte ki fia bornya vagyok, van-é ügyfélszámom, bejelentett lakóhelyem, cacib számom. Ez utóbbi nem volt, de elnézte nekem, és továbbkapcsolt a királyfihoz, aki beismerte, hogy náluk van a hiba, onnét csorog lassan a patak, de nyugodjak meg, lesz ez máshogy is. Sirültem is a telefontól fel a gíphez, baj nem lesz, mondta a csillagszemű, várjak türelemmel. Helyre is jött a rendszer, szalad is a szekér, el is feledtem a kis levelet. Egy éjszaka - pont egy hete, hogy elzavartam az infócselló felé - jön ám a válasz, kevés az adat. Ugyan adnám meg a modemem számát, nevét, vonalkódját, mérném le a kábeleket hüvelykben és szoroznám fel a modem istentől mért távolságával, még tán infórmációt is tudnának adni. Vagy hívjam fel a 1221-et és ott majd kifaggatnak. Mondtam is magamba, a brontos köszvény vegye már kezelésbe a multikat.
Ez jólesett, na.