Leültem a gép elé
ez persze csak az első hazugság a sorban, mert mindig ott ülök; asztalon a gép, asztal előtt a hátradőlős fotőj, mellette a könyvespolc, elképzelhetetlen, hogy máshol üljek
mert úgy éreztem, hogy az elmúlt egy órában - most ültettem fel Szancsó barátomat a buszra - gondolkodtam, és ezt csak meg kéne örökíteni. Arról beszélgettünk többek között, hogy az utóbbi időben rákattantam gyerekkorunk akciófilmeire, ő meg ezt nem érti. Olyanokkal próbáltam érvelni, hogy a mai csúcstechnikás, kameratrükkös, CG-s akciócsodák
most nem mondom, hogy a Mátrix című lufi pont ilyen, mert egyébként is meg szoktam ragadni az alkalmat, hogy belefocizzak egyet a mélyértelmű kultfilmbe
után rendkívüli módon szórakoztatók azok a filmek, ahol közepesen erős izzadt embereknek a tökük kivan a bűnözéssel, épp ezért még hullafáradtan/dühösen/álmosan/vérezve lelövik az utolsó gengsztert, hogy utána hazamenjenek a kis családjukhoz. És nincs filozófia, nincs lila ködökben rejtező háttértörténet, akció van, néhány béna/kevéssé béna poén. Ez régen annyira ment, hogy ha jól utánagondolunk, akkor csak Bruce Willis legalább négy filmben tudta magát eladni fáradt, borostás, izzadt rendőrként. Az ilyen filmek tűntek el mostanra (legalábbis nekem nem rémlik semmi). Az eltűnés tényét csak az teszi elviselhetővé, hogy vele tűntek a nagyon izmos izzadt/beolajozott emberek terepszínű ruhában túlélnek valahol jellegű filmek is vele tűntek.
Szóval leültem a gép elé, és ahelyett, hogy leírtam volna értelmesen a fenti tirádát, nekiálltam megkeresni azt a regényrészletet, amit Fábry olvas fel egy ősi szilveszteri kabaréban. Most megyek, megkeresem ki adta ki magyarul, de előtte le akartam írni ezeket, el ne sikkadjanak.
update: Megvan, az Európa adta ki vagy három éve. Ennek megfelelően az Európa honlapja nem is akar tudni a kötetről, viszont az antikvarium.hu-n előjegyezhető.