Meglehetősen türelmetlenül vártam arra, hogy a laptopszervíz kinyisson végre, mert kifogtam az év egyetlen napját, amikor délelőtt nem ér rá a “kolega”. Az egyhelyben topogásban, Duna-parton olvasásban, Európa Kávéházban bambulásban
kedden és pénteken koradélután Natasa jósol, ez a rejtői fordulat is szerepelt az itallapon. és tényleg ott volt Natasa talpig úrihölgyben, kis kalappal a fején, tarotpakli a kezében, és tényleg jósolt az arratévedőknek.
és a különböző antikváriumokban való pénzelverésben rejlő lehetőségeket mind kimerítettem fél egyre, és még volt fél órám. És ekkor jött a kárhozat, bementem egy késesboltba. Rögtön köszönés után közöltem a tulajjal, hogy kemény vagyok mint a szpecnaz, nem veszek semmit, csak nézelődni jöttem. Ennek megfelelően tényleg csak egy svejcibicsak dugóhúzójába csavarható csavarhúzó (mindenki el tudta képzelni?) boldog tulajdonosaként jöttem ki a boltból.
Ideológiai megrendíthetetlenségem teljes, boldogító tudatában kezdtem bele ennek a postnak az írásába is. Gondoltam dicsérem egy sort a svejcieket
és most az egyszer legyen mindegy, hogy wenger vagy victorinox, bár macgyver óta tudjuk, hogy.
egy másik sort az ügyes szerszámaikat, és egy csendes félmondatban megemlítem, hogy a Victorinox hülye szlogenjét kikérem az anyámék nevében. Ezzel szemben beleszerettem a Swisscardba. Hány nap még karácsony?
Mindez sem tudja elfeledtetni, hogy 9/11 óta vajon mennyivel nőtt a forgalma ezen vállalkozásoknak? Nekem már 2 bicskámat kobozták el a reptereken, mert persze elfelejtettem kitenni otthon repülés előtt….
9/11 után nem ez volt az egyetlen átgondolatlan, túlzó intézkedés. Bár ez a gondolat biztos nem nyugtatott meg, miután elvették a bicsakod…