Azt hittem egyedi jelenséggel kerültem szembe, amikor az IH-n Kopp Mária az interneten felnövő generáció kapcsán elkezdett a saját gyerekkoráról áradozni, kiemelve a tanya és a természetközeliség fontosságát. Egy hétig éltem ebben a tévhitben, és csak egy mai metazin/nol cikk gyógyított ki belőle. A digitális generációval foglalkozó - és vitát provokálóan Dégeneráció című - cikkben ugyanis pont ugyanezeket az emlékeket kapjuk meg újból, csak most nem Kopp professzor asszony szájából, hanem Lowell Monkéjéből. Hirtelen három magyarázatot is találtam az egyezésre:
1, agymosták a vezető tudósokat, hogy digitális kultúra/internetpesszimisták legyenek 2, nincsenek meg a megfelelő módszerek a számítógép használatára az oktatásban (itthon kábé 100%) 3, jelen idő tanyán felnőtt tudósgenerációja nem tud megbirkózni napjaink netjével/sztech feljődésével (nem tudtam kihagyni)
Plusz egyként hozzátenném, hogy megint érdemes lenne elgondolkodni a felelősség kérdésén. Könnyű lenne innen visszalinkelni a cenzúrázzuk a netet vagy ugyan figyeljen már a szülő is kérdéskörre is, de ezt már túlzásnak érezném.