(kezdjük azzal, hogy via linkbróker)
Terveztem, hogy beleakadok a SF-ről alkotott remek véleményébe Viola Zoltánnak, de aztán valahol mélyen megsajnáltam. Játsszuk el, hogy olyan kultúra vagyunk, ami szentként tiszteli a bolondokat. Az meg, hogy nincs ki a négy kereke, az tiszta. Inkább itt van két link a science-fiction témában elkövetett munkái közül:
Hogy az olcsó gúnyolódáson túl - amit már lentebb úgy is kiéltem - legyen kontent is, csupán annyi a bajom a SF ilyen megközelítésével, hogy mechanikus. Ahogy a szovjethatalom meg villamosítás egyenlő kommunizmus egyenlet marhaság volt, úgy a tudomány meg fikció egyenlő science-fiction is marhaság. Vagyis inkább pontosítok, nem marhaság, de a klasszikus SF-ön túl napjaink felé haladva egyre kevéssé igaz, például a Neurománcra (1984) már csak sikítva lehet ráhúzni. Esetleg úgy se. Szóval nem halott, megváltozott, de annyira talán nem, hogy külön műfajt (social-fiction) kelljen kitalálni.