A macmailen (igen, igen, fanatikusok levelezőlistája) jött ma egy levél arról, hogy az egyik tisztelt tagnak van régi áron egy eladó Lomo LCA-ja, és hogy esetleg van-e rá vevő. A levélben volt link is, azt további linkek követték
valahol itt jutott eszembe, hogy a három-négy smenán kívül van egy hibás LCA is a szekrényemben
és megismerkedtem a lomográfiával.
Emberek, arra jöttem rá az egész lomográfiás témából, hogy a marketing az egy csodás dolog. Amikor a lomographic society LCA-val foglalkozó oldalán ecsetelik, hogy mennyire művészi, hogy az objektív vinyettál, akkor nincs más hátra mint meghajolni a marketinges géniuszok előtt. A leírás ezen túl azt is kijelenti, hogy ezzel az “effekttel” a képeken egyenesen több tartalom van. Kész.
Az utolsó szög a koporsómba persze az volt, hogy megláttam a webboltban 65 font plusz postáért egy Smena 8M-et. Meg persze eszembe jutott, hogy Srác 50k-ért nem tudta elsózni az F65-ös nikonját két objektívvel.