Halloween

mert ezzel olyan trendi mostanában foglalkozni

Jártam kint a temetőben nagyapámnál. Kint volt a fél család, két unokaöcs, csatolt szülők, nagyanyám. Megint nem gyújtotta fel magát egyik kuzin se - esély lett volna rá - idén nem pálinkáztunk, mert délután még le kellett vezetnem száz kilométert Debrecenbe, nem volt süti sem - ez utóbbit nem értem miért - de idén is elhangzott, hogy ‘nagyapátok hogy örülne nektek’. Csak engem ismert az öreg, volt három lánya, én voltam az első unoka, ráadásul fiú. Nem sok bajunk volt egymással. Tisztességgel megünnepeltük magunkat azt hiszem, annak ellenére, hogy a környező síroknál sírtak a hozzátartozók. Érezte mindenki, hogy örülne nekünk.

Végén csíp az ostor módjára még egy megjegyzés. Rí a sajtó, rínak a bloggerke, hogy idegen, ránkeröltetett ünnep ez a halloween. Meg hogy halottak napja van, meg nem kell töklámpás. (Fajunk törzsökét rágó féreg speciel még nem volt.) És nem kell ez nekünk, mert más kultúrkör. Szancsó barátomtól kaptam egy kisebb gyűjtemény belső-ázsiai népzenét. Elhaló furulyaszerű hangok, torokhangú kántálás, zümmögés. Idegen, nagyon távoli és nagyon nyugtató. Ez tényleg más kultúrkör.