Mert az irodalommal minden párba állítható. Ilyen szempontból az élet és irodalom már túlzás is, mert ugye a kettő valahol ugyanaz. Ezzel szemben az irodalom és ökológia kellemesen újszerű lenne.
Az elején kezdve: ha valaki rájön, hogy ebből a kalap javás szarból hogy lehet olvasható karaktereket kicsalni, világítson már meg engem is, mert már idegesít. Próbáltam IE 5.2 for mac-kel, Camino 1.0a-val, Safarival és pécés firefox-szal.
Vannnak bűnök különben, amiket nem lenne szabad elkövetni folyóiratok és internet kontextusban. Nagyon tudom például utálni, amikor a lap online “kiadása” abból áll, hogy a cikkeket kinyomja a szerkesztőségi rendszer pdf-be, ezeket felrakják egy - laptól függően használható - weboldalra, a t. olvasó meg használjon acrobat readert. Szép módja ez a web jelentette összes előny elvesztésének, mert akkor miért nem rögtön ftp. Persze vannak megvalósításbeli különbségek. A Világosság archívuma annyira jó, hogy ezt a pdf-es trükköt simán megbocsátom nekik, ha arra járok; a Minap pedig annyira hozza a helyi lap fílinget, hogy még a nyomdai jelek is ott figyelnek a lapszélen.
Megérdemelne egy külön pontot az egyetemiélet, ami odáig vitte a web2.0 jövőbeli csoda forever beta jellegét, hogy kábé fél éve nem érhető el az archívum. Lelövik a szolgáltatást, áttervezik, elindítják. A legjobb sorrend. ;)
A nagyon utálom listára most felkerült a minden kódolás alatt olvashatatlan is. Pedig, isten látja lelkem, amikor valami blogger linkjei közt megláttam, még azt hittem találtam valami érdekeset.