Science fiction kánont fogok gyártani az este hátralevő részében. Kevéssé bulvárosan megfogalmazva, kiadták oktatástechnikán, hogy a választott témájában (az enyém az utolsó érettségi tétel: ‘Az irodalom határterületei’) faliképet kell készíteni. Oktatási segédanyag, vizuális emlékezet miegymás. Tipródok nagyban, ki-mi kerüljön rá (honnan ássak nagy képet róla?), mi nem fontos. Nem annyira könnyű eldönteni, olyan ez mint a sf definíciója.
A délutánt a fentieken való agyalás helyett két írással és az általuk generált hozzászólásokkal vertem el. Mindkettő kritika és mindkettő kommentjeiben olyan inszájderkedések vannak, amit én sajnos nem tudok hozni. A Té olvasó a linkeken érheti el ezért őket. :)
(via avman)
Update: Mert a linkeket sikerült elszúrni. És akkor hamár-akkor elven még egy link: interjú László Zoltánnal, a Hiperballada szerzőjével, amiben a Gibson és Gáspár András párhuzamokról is szó esik.
a kánonnak van valami koze a kanonizalashoz?
ez a modszer a nyelveszetben talan olyan, mint a fizikaban a mertekegysegek alapjan kikovetkeztetni az egyenletek helyes alakjat :)
Igen van. Kánon - zsinórmérték jelentésű, asszem görög szóból képződik a kanonizálás.
Irodalmi kánon alatt az értékesnek elfogadott művek és a ‘helyes’ olvasatok összességét értjük. Az benne a poén, hogy irodalmi kánonból nem egy van.
ez olyan, olyan aranyos, hogy az irodalom határterületei. kedves gesztus, köszönjük, Teri néni.
véb: Nézzük más nézőpontból - tudom mindig ezzel jövök - eljutott odáig az OM, hogy irodalomtanítást nem lehet elképzelni populáris irodalom nélkül. Mert azt olvassák az emberek, a Fanni hagyományait pedig nem. Kis lépés egy embernek…