“Szerinted rendjén van, hogy a nagyvállalatok még a mai napig is gyermeket dolgoztatnak a világ számtalan pontján? Szerinted rendjénvaló, hogy hektoliterszám öntik a mérgeket a folyókba, tengerekbe? Szerinted rendjénvaló, hogy génmanipulált ételek kerülnek az asztalodra, vagy esetleg tőgygyulladásos tehenek gennyes teje? Szerinted ostoba suttyó vagy, ha megpróbálsz ez ellen tenni?” (‘Ezt csak ostoba suttyók képzelhetik’ - a forgalmazó válaszol az index kritikájára)
Gyorsan megválaszolom a négy kérdést: nem, nem, nem, nem. De vannak nekem is kérdéseim: ér-e - akár a jó ügy érdekében - a befogadót hülyének nézni és megpróbálni manipulálni? Veszít-e az ügy, ha a rendező “alálő” a közönségnek, és azok úgy jönnek ki a moziból, úgy állnak fel a gép elől, hogy minket most valaki nagyon butának tartott? Mert a The Corporation után könnyű így érezni magunkat. Két okból is. Az egyik, hogy a beszélők kivétel nélkül igen érdekes érvelési techikát használnak. Kinyilatkoztatásra kerül a nagy igazság, majd néma csend, snitt, vált a kép, más téma.
‘Hatalmas haszon van ebben’ - mond valami ilyesmit a megtért öltönyös, én pedig várom, hogy akkor számszerűsítsük; itt ülök a képernyő előtt, győzzön meg. Nem teszi, snitt, új téma, az egyetemes igazság közlésre került.
A másik pedig a képek (mind metaforikus, mint valódi képi szinten) manipulatív jellege. A rendőrök verik a népet, a tőkések pezsgőznek, a parasztok tiltakoznak, maszkos karhatalmisták vonulnak, véres gyerekfej… Sulykol a film, nem pedig meggyőz; manipulál, nem figyelmet felhív.
“Ezekről a dolgokról beszélni kell, aki(k) ilyet tesz(nek) le kell leplezni, meg kell büntetni. Beszéljenek, csináljanak tényfeltáró/leleplező riportokat/filmeket. Csak ne így…” (szabad kultúra blog)
Tekatana megállapításával teljesen egyetértek. Mert ez így agymosásból sok, érvekből kevés.
update: Persze a publish lenyomása után jöttem rá, hogy vonalkódos dizájnnal eleve hiteltelen vagyok. :)