Nem tudtam hová tenni a screen real estate fogalmát míg egy 20”-os monitoron dolgoztam irgalmatlan felbontások mellett. Most viszon egy 12”-os laptop előtt ülök, van összesen 1024*768 pixelem, mindjárt más a leányzó fekvése.
Első körben az iChat terjedelmes - kétezerötöt írunk és az iChatban a kontaklisták még mindig külön ablakokban vannak, egyben az aim, egyben a jabber, nem kommentálnám - kontaktlistáit költöztettem ki Dashboardra. Úgyse kell folyamatosan nézni, nem hordoz semmi információt azon kívül, hogy kinél milyen zene szól, vagy mi a státuszüzenete. A netre fellépő vagy awaybe vonuló cimborákról úgyis szól a growl és a growliChat.
A growl szól (jobb felső sarok, bezel, 50% átlátszóság) arról is, ha levelem jött, vagy ha befejezte a cyberduck a letöltést. A központi feedback egyébként is lényegesen jobb ötlet, mint elsőre tűnt, mikor felraktam.
Dashboardra költözött a del.icio.us - nem töröltem, nem hisztizem, korporét biács vagyok, még örülök is, hogy szervert kapnak - is a wikipédiával egyetemben. Ezzel talán sikerül tehermentesíteni a böngészőt, úgyis mindig telerakom tabokkal. És ha már böngésző és ui, a navigációs gombokat levettem legkisebbre, a “magyarázó szövegeket” kivettem alóluk, a backet álmomból felkeltve is felismerem.
Egy dologra nem tudtam eddig rászánni magam, ez a dokk rejtetté tétele. Még csak nem is gondolkodom rajta, ennyit a nielseni útról.
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok