Árulót kiáltott tegnap Michael Arrington a blogján, miután az új web három nagyágyúja kijelentette, hogy a web 2.0 marketing bullshit, és úgy általában nem ezzel kéne törődni. A lavinát a ZDnetes Russel Shaw indította el egy hosszabb postban, Dave Winer és Richard MacManus csak válaszoltak és helyeseltek az eredeti felvetésre. Az érvek közt nem találtam igazán újat, a kifejezés szlogenszerűsége felett megy a vita.
Furcsa nézni, amikor okos emberk - és ez még Winernek is kijár, bármennyire nem állhatom a stílusát - hülyeségeken vitáznak. Mert ez a vita így értelmetlen, azokat az eredményeket (és irányzatokat és whatsoever), amelyeket összefoglaló néven web 2.0-nak szoktunk nevezni, egyik résztvető sem tagadja. Marad tehát vitatémának a név. (És hogy az marketing szlogen-e? Hozzátenném - és ha igen, az baj-e?)
Itt viszont eszembe jut, hogy egyszer egy angol valami olyasmit adott az egyik szereplője szájába, hogy a rózsa akkor is illatos-e, ha máshogy hívjuk. Ott azt hiszem azt volt a sugalmazott válasz, hogy igen. Itt meg majd meglátjuk, lehet holnaptól máshogy kell hívni a web 2.0 public bétát.
Első olvasásra persze bevillant a Monty Python: Nincs webkettő? Vén buzeránsok, hiába izgattatok fel. ;)
Update: MacManus link javítva.
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok