Powerbook monológok

Ha nem is a legerősebbek és a legdecensebbek, de eddig mindig powerbookok voltak a kezem alatt. Egy G3-500-as tuning Wallstreeten (igen, ilyen van a Szex és New Yorkban) születtek a WS öntudatosabb részének bejegyzései, az utóbbi időben pedig egy g4-550-es titán powerbookkal szenvedtem (kivétel az IHblog, akkor működött az aljas). A titánt végül hosszú szervizelések után visszavásárolta a kereskedő, és most itt ülök az újszámítógép szagú teljesen vadi iBookom előtt. Kezdetben aggódtam, hogy a pBook robosztussága - pcmcia, több mem, általában erősebb videó - hiányozni fog, de kénytelen voltam rájönni, hogy ez a gép erősebb, mint bármi, ami mögött eddig ültem.

Hogy legyenek lelketlen adatok is, a gépet egy 1,33Ghz-s Freescale G4 processzor hajtja, 512 MB alaplapra integrált memória van benne (és egy üres bővítőhely), Core Image képes Radeon 9550-as videókártya, usb2, firewire400, integrált bluetooth és wifi. De ezt sokkal bővebben leírták a termékismertető oldalon is…
Sokkal fontosabb, hogy az Apple szerint belépő szintű, de viszonylag erős notebookon hihetetlenül tép az OS X 10.4 Tiger. A felület vagyon gyorsan válaszol, köszönhetően az optimalizációnak. Érezhetően fejlődött a a rendszer a Panther óta, a Jaguárral (10.2, de rég volt) pedig teljesen felesleges összevetni.

Az alap szoftvercsomag tartalmazza természetesen az operációs rendszert (jár hozzá, nincs rajta a számlán se, annyira egyértelmű), az iLife ‘05 szoftvercsomagot, a Nanosaur 2 játékot (még nem volt rá időm), valami színes szagos Wordbookot. Csomagoltak mellé egy MS Office 2004 és egy Apple iWork demót, utóbbi körülbelül eddig húzta ki a gépen, rég rájöttem, hogy nincs szükségem office programcsomagra. Még openre se.

És akkor azok a pontok, ahol látszik, hogy mégse Powerbook a gép. Egyrészt identifikáló módon fehér polikarbonátból van. Erre szokták mondani, hogy az Apple gépek úgy néznek ki mint a szappantartó, jobb esetben azt, hogy metroszexuális a lookja neki.

utóbbi ellen persze küzdelem foggal körömmel, a tervekben szerepel pörköltszaft, a Mutantavatár szmájlis matrica, esetleg a kockás favágóing és a lenőtt zsíros haj, mégse lehet mindenki Beckham. ;)

A másik fontos ismertetőjel az illesztések milyensége. Nem annyira elnagyoltak, mint néhány alsókategóriás laptopon, de néha érezni (tft-t tartó csavarok), hogy egyes elemeken nem gondolkodott a teljes dizájnercsapat napokat. Egy-két másodperc alatt elmúlik persze az érzés - könnyű beleszeretni az iBookba - de addig zavaró.

És még valami. kicsomagoláskor nehéz lett volna nem felnevetni, amikor felfedeztem, hogy az f12/eject billentyű felé ragasztottak egy narancssárga figyelmeztető cetlit valami olyasmi szöveggel, hogy azt lenyomva kiadja a cédét. Hány telefont kaphatott a support, hogy erre szükség van?