Month: January 2005

Ez most azért kerül ide ki, mert (1) támogatom a fiatal magyar gótmetálegyütteseket, (2) délután ezzel játszottam, hogy legyen mit a promócédéjükre ragasztani, (3) most kajáltam be Győző utolsó almáját és csak jár valami jóvátétel.

Még vizsgaidőszak van, de a szoba a szellemi fáradtság olyan szintjén van, amit már szavakkal nem, csak magasabb matematikával lehet leírni. Ilyenkor jó ötlet elmenni közösen kaját venni, bámulni ki a dohányzó ablakán a semmibe, és persze számítógépes játékokat játszani Bala ágyán tömörülve. Ma ez utóbbi történt - mert a cigi látványától is kiszakad a tüdőm - beszabadult az életünkbe a Hoyle Puzzle Games. Délután torpedó - rakétával lődöz a medence másik felére, hát nem remek? - este pedig crossword. Az utóbbi játék felvillanyozó erejéről, csak annyit, hogy egy hirtelen felismeréstől vezérelve fél kettőkor képes voltam azt üvölteni, tukán, ami valljuk be, nagyon nem európai cselekedet. Félek a holnaptól, még van vagy negyven táblajáték a szetben, nekem meg tanulnom kéne.

Be kell valljam, eddig kicsit zavart, hogy első blikkre mindenki progmatosnak nézett. És nem csak a kütyük - laptop, pda, digitgép, vinyórack, meg egyéb körülöttem megfordult dolgok - miatt, mert néztek már pétéemesnek a konyhában is, pedig istenbizony csak hűséges serpenyőm volt velem. Pedig true 1337 bölcsész vagyok - gondoltam. Tudom, hogy a vörös fröccs szódával készül, nem pedig kólával; tudom, hogy Balassi és Csokonai valójában jóarcok voltak; tudom, hogy Chomsky az isten és de Saussure az ő prófétája. Ennyi tudással, hogy nem tűnök mégis bölcsésznek? - tipródtam gyakorta.
Ma Doransky megvilágosított. Most már büszke vagyok. BT headsetet a kucsmák alá, laptopot a csergetarisznyákba! Bölcsész pride.

Elreccsent Seraphim lcd tartója, liffeg a képernyő. Küldtem egy-két emailt, hogy mennyibe kerül az alkatrész, de előre félek, hogy annyira nem lesz olcsó. És én még azt hittem, hogy már elég szar ez a hónap.

Felugrott ma hozzánk Bala infós cimborája és annak infós barátnője. Vírusírtó kellett nekik, mert valami eszi a srác gépét. Ha már ott volt, akkor a lányka is kihasználta a problémamaegoldó szessönt. Valahogy így.
- Nem tudjátok vi dokumentumot mivel lehet megnyitni? Egy jegyzetet abban kaptunk meg.
- Az linuxos, de asszem plain text. Ha mást nem, akkor cygwin és felraksz egy vi-t. A tanár nem mondott semmit?
- De, hogy informatikusok vagyunk és találjuk ki, mert ő ugyan nem segít.
- Hát valahol… Honnan lehet hozzájutni a jegyzethez?
Elirányított a tanszéki lapra, megkerestük és ott figyelt egy .dvi file. Gondolatban odabiccentettem a tanárnak, igényes, csak nem tudja kiket tanít.

• Szerelem, tudod. - magyarázza a pénztároskislány a másik eladónak.
  
• Á, én még sosem éreztem olyat. - válaszol a másik némi hamissággal a hangjában.
  Nem tudom én sem megállni a mosolyt. Hirtelen kedvem lenne meghívni egy kávéra, elhívni sétálni, megtudni ki a kedvenc írója, mi volt a jele az óvodában, satöbbi. Vidám emberekbe könnyű beleszeretni. Aztán a hangulat elszáll, otthagy a sarki papír-írószer pultjánál, én meg ahelyett, hogy megkérném a lány kezét, kérek két olcsó ceruzaelemet a lemerült aksijaim helyére. Mosolyogva viszlátot köszönök és irány az utca.
  Kint betömöm az elemeket a gépbe, és nyugtázom, hogy megint van fénymérés, autofókusz, él a gép. A vizsga utáni csavaroghatnék is múlóban van, megcélzom hát az állomást. Persze seietés kizárva. Le is akadok az első bőgatyás varjúnál. Stíröljük egymást egy ideig. Fekete-fekete, stimmel. Urbánus ember, urbánus varjú, még ez is. De barátsággá nem fejődik a kapcsolat, a lencse első moccanására elszáll, otthagyva a járdán addigi foglalkoztatóját, egy fél szelet kenyeret.
  A második akadály egy csapat hómunkás képében jelentkezik. Nem olyan rettenthetetlenek, mint a híradók válsághóhányói. Nem is dolgoznak erőt megfeszítve. Lapát a falnak támasztva, olcsó cigi a szájak szélén. Emberek. Ráadásul épp azt beszélik ki, hogy bezzeg a másik banda, ők négyen vannak. Rábólintanak a képre, de azért a kezükbe veszik a lapátot. Mert úgy illik. Búcsúzáskor azért elhangzik a kérdés:
  
• És ez a metró újságban lesz?
• Nem. - válaszolom - Csak magamnak fotóztam.