Month: February 2005

A tervbe vett fényképedzés elmaradt. Tegnap kilőttem a színes tekercs utolsó három kockáját a gépből és befűztem egy feketét, mert a városra mégiscsak az illik. Ehhez képest reggel hétkor tíz tizedes borultsággal örvendeztetett meg az ég. Felmosórongy színű felhők tömörültek az egyetem felett teljesen demoralizálva engem. Visszafeküdtem inkább, hogy két óra múlva megfázva ébredjek. Sátánnapja kicsiben.

Legutoljára két éve próbálkoztam a Lovak a ködbennel. Akkor anyám kivette a kezemből mielőtt végigolvastam volna. Teljes joggal tette persze. Az ő karácsonyi ajándéka volt a kötet. Súlyosbító tényező, hogy tőlem kapta, szóval lett volna épp lehetőségem elolvasni, már ha nem Öccs ajándékát lapozgattam volna. :)
Lényeg, hogy két év után kíváncsi lettem, az újraolvasás eleve kaland. Így esett, hogy két napra elmerültem a gólyaként pestre kerülő felvidéki magyar kislány és félbolond fotós irredenta (…) szerelmének történetébe. Az első kétszáz-kétszázötven oldala a regénynek maga a csoda, a nekem hiányzó modern magyar nagyregény valahogy így íródna meg. A folytatás sem rossz, de kicsit mintha leeresztene. Összességében mégis ajánlom mindenkinek.
(részlet)

Csak tisztességes eszközök - állvány, gép, embernek nézés - segítségével rá lehet beszélni házmestereket, hogy kimászhassak magas házak tetejére? Mindig érdekelt a probléma.

• Most akkor mondja meg, jó ez a vers? - kérdezte Taxner tanár úr, miután csoporttársnőm megtartotta az első referendumot felvilágosodás szemináriumon. Nem volt könnyű dolga, útkeresős korai Kazinczy vers jutott osztályrészéül, de talált szakirodalmat, felhasználta, megtartotta a rá eső részt. Úgy gondolta, aznapi szereplése véget ért.. Ennek megfelelően meg is lepte a kérdés, nem tudott rá válaszolni. Tekintély ide, kánon oda, olvasta a verset, megküzdött vele, hazugságnak érezte volna a hangos igent. Nem felelt.
  
• Mondjuk ki hangosan, ez a vers nem jó. Ne féljenek kimondani. - jelentette ki Taxner, megtörve a csendet. Mi pedig leírtuk az egyetemi képzés legtanulságosabb mondatát. “Ez a vers nem jó.”
  
  

Ezt a történetet fontosnak tartom odagépelni a vagy.hu-ról szóló bejegyzésem “margójára”. Egyrészt az örök igazság - a nem jó írások köztünk élnek - miatt, másrészt pedig ez minden pajzsom a türelmetlenség, gyors ítélkezés vádja ellen. Irodalommal kapcsolatban használva a tekintélytisztelet fogalmával nem tudok mit kezdeni.
A vagy.hu-n pedig nem irodalom történik, hanem újságírás. Az újságolvasó ember pedig siet; ha nem tetszik a cikk, ha nem kelti fel a figyelmét, ha nem érti, akkor továbblapoz. Mert a következő cikk címe érdekes, mert a head informatív, mert a szöveg jó. A képlet nagyon egyszerű: a rossz szövegeket nem olvassák végig. Az idézett szöveg pedig nem volt jó. Sem a Keresztury cikk, sem a Sly féle honlapkritika. Lehet, tényleg kéne egy olvasószerkesztő annak a lapnak.

Épp csak pár probléma, ami a science fiction-ről eszembe jutott a Mérnökúrral, Lofttal és Ziruval (akkor sem írom le, hogy Zeroth-tal) folytatott beszélgetés kapcsán.
- Természettudomány vs. társadalomtudomány “igazsága” a scifiben
- Természettudományos és technikai információk/háttér időtállósága /csúcsgépek a cy-fiben, cyberpunkban, megváltó tudományos ötletek a klasszikus scifiben (pl. atomtechnológia, pozitron, robotika)/
- SF definíciója, ennek lehetetlensége(?)
- Klasszikus sf vs. modern sf /kell-e erős természettudományos háttér (Asimov, Clarke) vagy fontosabb az irodalom jellege (Banks, Pohl, Harry Harrison…); releváns-e egyáltalán ez a tagolás/ - “Elfajzások” - cyber-fiction, cyberpunk, steampunk.. - folytatás/új utak/új jelenség? - “Irodalmi érték” és “világteremtő erő” - azonos kategóriák? van rokonság?

Próbálok utánaolvasni, de várom a kommenteket is.

Sosem hittem, hogy politikai pártot - bocsánat, politikai pártnak látszó tárgyat - lehet vicclap jelleggel működtetni. Mert hogy a politika régen olyan mint holmi faviccek, azt az ember még megérti. Csak koprodukcióban gyártják saját érdeküket néző, nem feltétlenül gondolkodó - no offense, a saját képviselőmből indulok ki - emberek. No de eddig legalább az egy nyájba tartozók komolyan vették magukat. Aztán a komolyságba vetett hit megrendült a fantomtagok miatt megerőszakolt mszps eseténél, most pedig olvasva a jobbik konstruktív ellenkérdőívét, teljesen összeomlott.
Agresszív srácok frontpage-dzsel jellegű lap, kevéssé pécé kérdések, gyenge kötözködés. Pillanatig nem akarom dicsérni az eredetit, mert az is kellőképpen irányított, de legalább igényes. Átgondolt dizájn, jól megírt - bár néha túl tág, vagy nem igen/nem - kérdések, és ami a legjobb, nem olyan retorikus szöveg. A jobbik-féle kérdéssor magában hordja azt a fajta jobbos retorikát, amit nagyon utálok. És azt hiszem nem csak nekünk, fremen kisebbségnek, tűnik ez fel.

Most, ahogy ott ült az asztalnál a fiával, a herceggel, a vendégeikkel, és hallgatta a Ligabank képviselőjét, Jessica fagyos bizonyossággal tudta: az az ember Harkonnen-ügynök! Ott volt a beszédében a Giedi Prime beszédstruktúrája – ravaszul álcázva, de Jessica képzett érzékelésének olyan volt, mintha a férfi kihirdette volna.
Frank Herbert: Dűne

Nettó két és fél órát sorbaállni beiratkozás miatt nem annyira jó. Utána emberi roncsként összefutni Mosolygós Lánykával kevéssé előnyös. Hagyódjak pihenni.