Március 29. a szániérettség napja is lehetne. Tolkien társaság belügyei megváltó hakkerrel, vicces pasit-keresünk hirdetések a főoldalon, klónsiten és persze fikából reklámmá szelidülő blogkritika. Mónikasó, randivonal, tizenötperc hírnév Andy Warhol nélkül.
Magyar bloggerek, szevasztok!
Tavasz, szerelem
Akinek volt a kezében a Fényképezés Prakticával című remek könyv, az biztos emlékszik az elején gyakorta emlegetett “műszaki szépség” kifejezésre. Annak ellenére, hogy bősz praktikatulajdonos voltam - super tl 1000 később vlc3 - amikor olvastam, sokat nevettem rajta. Nem tudtam hová tenni. Jó érzés volt kézbe venni a szögletes gépvázat, állítani az időt és megnyugoni, amikor a tárcsa bekattant a helyére. Remek gép volt (van). De a szépséggel nem tudtam mit kezdeni.
Ma megértettem belőle valamit. Balát kísértem el vinyót venni, és a Halközben levő Kodak labor bizományi szekrényében megláttam egy távmérős Werrát. Nehéz, gömbölyű, gyöngyörű gép. És kellően drága is (12k). Elbeszélgettünk az eladó sráccal, magamfajta csendes bolond, aztán otthagytam a gépet. A másik világba átpillantáshoz - ti. távmérős gépek, mert az analóg fotómasinák a barátaid - jó lesz a FED is. És ha egyszer lesz valami vad pénzem…
Nosztalgíja
- Te Ádám, vén gecik vagyunk. - közölte némi gondolkodás után Kisgabi. Az a Kisgabi, aki persze csak nevében kicsi már, mert különben dolgozó ember. A feldolgozott infó pedig az volt, hogy a házaink - tegyük tisztába Gabi a szomszédom, együtt túrtuk szét a homokkupacokat a környékbeli építkezéseken - nyáron lesznek húsz évesek. És mi kis pöcsként tényleg ott sürögtünk az építkezésen. Mászkáltunk a bungik tetején, összebetonoztunk falazóblokkokat, amit később káromkodva csákányoztak szét a nagyok és követtük - isten nyugosztalja - Nagyapám az - isten nyugosztalja - Vasutas Kocsmába, hátha leesik egy sünike, míg az öreg megissza a sörét felesét. Általában leesett.
Szóval vén gecik vagyunk.
Gépek és képek
Rakamazon áthaladva észleltem pénteken egy Nohabot, aminek beblogolása mindeddig elmaradt. A nohabosok honlapján semmit nem leltem a kiállított “vendégmozdonyról”, úgyhogy nem tudom meddig figyel ott az állomáson, de szombaton Nyíregyről hazafelé meg kéne vizslatni. Lehetőleg fényképezőgéppel. Végülis a mozdony a barátod.
Oroszok
The balalaika rings silent from Minsk to Red Square
The cortege assembles to bury the bear
Nadia Rostropovich looks on in despair
With Irina, Catharina and Olga
And quietly remembering her brother Ivan
Shot in the back in Afghanistan
The Stalinist purges, the snowy white grave
That claimed Boris, Demitri and Igor
The Dubliners: The death of the bear
Hangulat kérdése, de most az ilyen jellegű Dubliners nóták jönnek be érintenek meg. Másnak nem tudom betudni, hogy negyedszer megy végig tíz perc alatt. Melankólia, politika, csak egy pohár bor és egy pipa hiányzik. Utóbbit hamarosan pótlom.
Elvileg még van két versszaka, de nincs meg az a verzió.
Update: Megvan a teljes verzió, így kerek a történet.
Csakúgy
Valahogy most erősebbnek hatott a pápai himnusz. Annak tudatában, hogy a pápa haldoklik, egészen más volt a zárósorokat hallgatni. “Tartsd meg Isten szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!” És énekelték a hívek teli tüdőből, lelkesen. Aztán a magyar himnusz, isten áldd meg, ha küzd ellenséggel, víg esztendő. Még hogy temetési ének, meg gyászos, már nem is tudom kitől hallottam ilyesmit a múltkorjában. Ha küzd, öregem, abban az esetben, amennyiben hajlandó küzdeni. Na persze értelmezés.
Mint ahogy értelmezés kérdése az is, hogy húsvétkor nyuszit és kölnit ünneplünk-e. Nekem megint nem az lesz, viszont vezethetek egész nap. Apám régi vágya, hogy én vezetek és ő végre elfogadhatja ha kínálják. Cserébe beszélgetek tíz percet az évente kábé kétszer látott unokahúgaimmal, kommunistázunk egy sort Kálmán bátyámmal, beszámolok arról hova járok, hanyadikos vagyok Krisztinél, aki nem is tudom milyen rokonom és végül megreggelizek nagyanyámnál. Famili reunion meg minden.
Kiürült húsvét, kiürült karácsony? Lehet, csak az emberek ürültek ki.
Pályszélről
Érdekes alapsablonos blogkritikai tevékenységet találtam. Egyelőre kialakulatlan - nonegzisztens :) - kritikai elvek, satöbbi, de hátha kijön belőle egy rendes blogwar pár héten belül. Előfizettem friss kenyérre, hogy ha eljő a nap, legyen mivel tunkolni.