Thief 2005

Kis gondolkodás után az asztalon hagyom a vizes szemüveget. Csak hátráltatna a küldetésben. Ugyanez lesz a papucs sorsa is. Ha elárul a klaffogás, végem. Csak a Csíkos törölköző of lopakodás +3 marad a derekam köré csavarva és a Beta kislámpa a kezemben. Az ajtóhoz lopózok, ellenőrzöm öltözékem megfele-e. Lassan nyitom az ajtót. Nem nyikorog, ezzel megmentve a bőrömet. Csak egy egyén van a szobában, ami jó, viszont fordítva fekszik az ágyon, ami szokatlan. A küldetése kell koncentrálni, nem merülhetek el az apró részletekben. Tigrisként közelítem meg a szekrényt, felkattintom a lámpát. Felső polc, alsó fiók és már meg is van a szajré. Megfontolt visszavonulás a bázisra. Sikerrel loptam pólót és gatyát az öcsémtől.

Feedback

Írok már én is ilyet, mert ez térdig riszpektbloggah és még annál is kúlabb.

NoFan! NoKuss! NoProtest!


Meg van mondva az őszinte. Uff!

Más világ

A könyvek beszerzésének negyedik módját gyakoroltam ma. A főiskolai anyagleadásról hazafelé benéztem a nyíregyházi piacra, azzal a felkiáltással, hogy ha már a városban tanulok fél éve, lássam a piacát is. Régi emlékeim voltak róla, tizenpár évesen ott vettem meg életem első gázálarctáskáját - beavatottaknak: szimat szatyor - gázálarcostul egy orosztól. Akkoriban még csodák világa volt, tűzoltófecskendőtől az ikonig mindent lehetett kapni. Mára ez szelidült egy kicsit, bár lehet piacnapokon még megvan valami a régi hangulatból. Most ukránok és kínaiak uralják a terepet. Az előbbiek sakkoznak nagy kihúzott nejlonsátrak alatt és kaját/szerszámot próbálnak eladni, utóbbiak ultiznak ládákból épített asztalokat körülülve és cipőt/ruhát próbálnak eladni. Vannak persze magyarok is. Military, gipszkrisztus, táska. Ócskás alig, olyan akinél könyv is van összesen egy. De az legalább olcsó. Ötszázat hagyok nála és boldogan távozok három scifivel és egy Sinkó regénnyel. Meg persze egy blogbejegyzéssel, olyan fotók emlékével, amiket talán sosem csinálok meg: kártyát lecsapó kínai, szája az ulti szót formálja; megfontoltan a futóért nyúló ukrán seftes, és így tovább. Legközelebb…

Konzumidióta

Meginni két pohár édes szamorodnit és beleszeretni egy FED kettesbe egy pillanat műve. Licitálni rá már egy kicsit hosszabb művelet. :)

Atombomba, harcigáz

Végigolvastam egy matávos-internetes témájú hwsw fórumot. Egyrészt tanuláságos volt, mert a net lelkivilágáról elég sokat lehetett tanulni - thx a bra nevű usernek - másrészt pedig rémisztő, mert egy helyen ennyi hülyét látni nem mindennapi dolog. Ilyenkor azért úgy magunkra húznék egy atomot.

Füst

A mai menü: Germain’s Mixture No. 9. Ízesítetlen dohánynemű a Planta Pipe Pointtól, ami azért cseles, mert különben egy jersey-i kis cég terméke, annak ellenére, hogy a céges lap nem is tud erről a dohányról. Most mondhatnánk, hogy a szemét multik, megatöbbi, de van egy olyan érzésem, hogy plantáék nélkül ez a cucc soha el nem jutott volna a pipámhoz.
A dohány így első nekifutásra kicsit nyers, ebben a korábban Neuromancer jóvoltából kóstolt WO Larsenre emlékeztet, de finom. Ára pedig rendkívül kedvező - 1,4k fémdobozban.